Urbancsek Márta versei

Az első ünnep nélküled

Nem tudtuk, hogy az utolsó
telünkre készülünk lázasan
olyan káosz volt, az első hó
már elolvadt, csizmám sárosan
caplatott hozzád, és morogtam
magamban miért kellett ünnepre
elvinned dédunokádat, rogytam
fáradtan össze, más süthetne
karácsonyi fahéjast, mákost
diósat,de megoldom,a sok
ajándék a komódon rám vár, most
csomagoljak, kinn az ünnep vacog
s ezernyi gondom eltörpül a
hírre, nem vagy, ki eddig voltál
csak ezt fogtam fel, s röpül a
bánat utánad, emlékfoszlány
a régi karácsony, utolsó pár szó
utolsó szándék, utolsó szánkó
késő ajándék.

*

Tél

Rózsám szirmai tövisig hajolnak,
jégcsap szenderül az ereszen,
havas mályvafa bólint a holdnak.
Ó, a telet, mily nagyon szeretem!

Diófa, deresen tavaszról álmodik,
lyukas takarója fénytelen,
hintaágy szövetén szél zsiványkodik.
Ó, a telet, mily nagyon szeretem!

Fenyőink koravén, ezüstös ágai
ölelik a teraszt, örökzöld szerelem,
hófelhő várja a pelyheket hullani.
Ó, a telet, mily nagyon szeretem!

*Első közlés

4 hozzászólás

  1. Öröm, szépség, mély érzések… szeretem! ❤️

    1. Szívből köszönöm, hogy mindig itt vagy velem!

  2. Oly jó olvasni e csodálatos verseket!Márti gratulálok

    1. Szeretettel köszönöm, hogy itt is rám találtál, olvastad verseimet!

Comments are closed.