Vámos (Hang) György versei

Ámító

Legyetek rosszak, muszájból!
Farkas kell a fenevad kosnak
s a házakra kakos’ nagy lángból..

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!

Legyetek otromba móka!
Ravazdibb a lúd, mint a róka!
Kevés az eszkimó, sok a fóka!

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!

Legyetek gazok, rablók!
Legyeket imád a sok pók!
Meg ne adjatok adott szót!

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!

Legyetek hiúk, hivalkodóak!
Kastélynak lakjuk az ólat
s hivatal jár minden lónak!

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!

Legyetek ércesek, durvák!
Szeplőtelenek a kurvák!
A tébolydák: mind tanuldák!

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!

Legyetek, aki hiteget, csalogat!
Minden szó rejtsen falovat!
Ki beárul csak egyet
— az a dolga:
szolga! —
Hűbb ki feljelentett sokat!

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!

Legyetek tiprók, törtetők!
Éljenek az élhetetlen-verők!
Mindenkire, aki reszket
csillagot, sarlót, keresztet

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!

Legyetek rút gyilkosok!
Felszabadít a munka, a bot!
Karcsúsít az elektrosokk!

Aki mást mond: ámít!
A többi nem számít!

Legyetek!
Ha tudtok!
A többi?
— Nem számít!

 

*A verset a költő előadásában hallhatjuk: https://soundcloud.com/gvamos1/mit

 

*

Vincent bakancsa vagyok!

ki akasztott ide?
miért függök e falon?
nem hőköl senki se
— hogy „… csizma az asztalon?”

miért bámul a nép?
a sok fénylő félcipő
a gőgős nyakú csizma
s tipegve, lám,
a profán topán…

mert lépni egy se lép
csak tipeg-topog,
csiszeg-csoszog,
sündörög
tétován…

— az én „elbűvölő szépségem” okán?!

s most egyik sem röhög?
egy se kurjant – hé komám!
egy sem legyint – tudatlan paraszt!
most én vagyok nékik a festett malaszt?

mikor rugdaltak, tapodtak, — félre!
kamáslis urak, fűzős szárú hölgyek
mind a bokázó vitézek
és a suvickos ítészek…
de még a paraszti, ünneplő csizma,
a korcsmáros bocskora: – na! inna?!

az utcán játszó
mögöttem csúfosan kiáltó
karika hajtó gyerek saruja

a papok lebegve csusszanója
a csendőr vassal koppanója

a csepűrágó, a dalnok,
a kocsis, a hivatalnok,
a postás, a bakter, a pék…

— mind ez az egész
nagy jövés-menés
össze-vissza futkosás
csak dühvel toppantott felém

— mocskos vagy, szegény.
szakadott, foltos, ócska!
garast dobott – erígy a boltba!
senki vagy, silány!
— különbet tesz bármely zsivány
foltozó segédje

rajta hát! legyél te
hamis.
ez is, az is,
az se, ez se!
— festve!
lábbelinek semmi se!

(s ha végre, abszinttel járásod,
állásod
nem botlod el)
múzeum-kifutók istennője:
Te tipegő topmodell!

nem érzitek a hazugság-illatot, ti se?

áhítatot!
íme, Ő,
itt vagyok:
„ecce cipő”
— mise!

 

*A verset a költő előadásában hallhatjuk: https://soundcloud.com/gvamos1/vincent

… még több hangos vers Vámos (Hang) György előadásában: