zönge levélke az árny alatt hallgasd ahogy beszél az eső búcsú az őszi szilvakék lobonca a volt a tünt a tarka rét borostyán izzik fagyni kész * böröm körei hogy fút az őszbe mind hátamon bársony-napkorong darazsas gubacs gurulok és szállok szőke szelekkel vöröslő egekkel madarakkal tört levelekkel fény hátáraTovább…

vesd le inged add rám töröld le arcom hadd legyek valaki más valaki még * éhes bolyhos vánkos az ég hallod a suttogást hogy kitakar szalad az éji fű hajnali árka felszakad ingujjad felgyűröd lebegsz a volt és lesz között hajnali óra vagy * menedékem árnyaink könnyű melege a pusztaTovább…

a tükör hunyt homályán metszett fényben a sok dőlt kép a lom az érintés a függöny mögötti csend meghasadt tükrök éjjelén ágyadon ülve reggelidet kéred * láng nyár van semmi az hogy ki vagy vagy mi vagy reggelente fűzöld ködök fűzölködök bóbitás zöldikéid között * kezed se violája se közösTovább…

tenyered temető kő és víz álló világ vagy testetlen zokogás árnytalan fekete fa tenyered temető kő és víz fehér vagyok fehér legbelül /anyám sírjánál/ * rajzolgatok tollal ceruzával olyan ez a vonal végén mindig van valaki olyan kukkolásféle libikókás szimbóleum rövid értés hanyatló csend játék még is heve hava valaminekTovább…

Ó Szent Tavasz vasárnapi csipkés napsütésben fagyos szolga szél langy kitérőket tesz korca férce szősz színek szaladnak mint rettenet aprókat ugrik úgy seprőz a tekintet Ó Mennyei Nagy Fazék igen éhes vagyok kanálka zöld ez mind szomjam is magam vagyok Ó Szent Tavasz csak lélegzet hogy patakjaidban elfolyok * szököttTovább…

ünnepiben vagyok vasaltas szagos színes szalagos olyan az én házam kertemből van ágyam fakopács csenget február van február * a lüktető csend marad a félbeszakadt mozdulat csak állok itt szál magam a part a hullámverés az arc ugyan az újra és újra a lüktető csend a félbeszakadt mozdulat * ésTovább…

részem voltál most felragyogok csillám időt üres órát elhagyott a jóság tükrök tükre hol a távolság ege voltál most hátlapján hószakadás üres lap üres földrész tagok szépe szerte hulló százszorszép * még is csak a kék bálvány kék fura hogy rám se néz de néz ajka is rejtve van lehetTovább…

bárhol is vagy idegen varratod vagy ingeden én tudok mosolyt olyant ki moss rám és étkét érti tenyere magasán nehéz fáradt a kéz csak oltalma könnyű mint fák lélegzetén a hajnali méz * édes árny lépked esti pára súllyal itthon újra kertvégből van takarója lámpása az ablakok titka láza énTovább…

oly lágy ma a tér a kert is furcsa arcok néma csokra szín-tavak kalitka-fák hulló boltozat élő remegő madár-eső * a szoba kulcsa itt van valahol az udvaron szolgai csendben hullt szavakkal ölel árnytalan feketefa nyílik már születő tarkómra szegező hajnali rózsa * könnyeim varázsa vagy kölyök arcom ikon másaTovább…

nem úszok könyökölök itt a tenger nem merülök olvasok benned rajtad csupa derű örök délután vagy felfedezett vagy árvalányhaj és Urál fokok és lombok szigetek és száradó balkoni lomok és mind csak beszélsz mint madarak megállásban megülnek vállamon szépülnek szavaid és a repülés nincs más tisztább mint szemed madáritató hűsebbTovább…