Vogel Róbert versei

vesd le inged
add rám
töröld le arcom
hadd legyek valaki más
valaki még

*

éhes
bolyhos
vánkos az ég
hallod a suttogást
hogy kitakar
szalad az éji fű
hajnali árka felszakad
ingujjad felgyűröd
lebegsz a volt és lesz között
hajnali óra vagy

*

menedékem
árnyaink könnyű melege a puszta földön
miként testvér testvér kezét bocsájtja el
tapogatok a forró sötétben
láva levegőm pernye
meg inggomb
tüdőm a tetőm

*

messze nagy felhős égből
ma egy darabka kéklőn
a földre szállt
egy lett az ég a rét az erdő
és kékben úsztak mind
a sok-szín utcák
titkos terek nyíltak
és anyám pirítóst csinált
lázasan dőltem a ház falának
kővirágok gyúltak hulltak
finom szemcséikkel
aztán árnyas délután lett
betakart az álom
és összekacsintott velem
messze nagy felhős égből
ma egy darabka kéklőn
a földre szállt

*

oly lágy
ma a tér
a kert is furcsa
arcok néma csokra
szín-tavak
kalitka-fák
hulló boltozat
élő
remegő
madár-eső

 

*Első közlés