Életet mondok, vagy halált. A feltámadást kihagyom a sorból, bűneim hosszú listáját se mondom, mert büntetésemet magamban hordom. Reggelenként arra ébredek,hogy szaporodtak a bűn-jelek, hogy lelkem 64 éve már, hogy nem hófehér. De bűnöm minden jósággal felér, mert ember vagyok. Aki nem lehet bűntelen, mondják. Egy ősöm tiltott almát szakítottTovább…

Nincs annál keservesebb, mint a saját gondolataink fogságában tengődni, akár egy búvalbélelt lelenc gyerek – töpreng a benne élő rossz érzésről. Sugallatok jönnek, szállnak felé, mintha a nagy isten akarná személyesen kiszabadítani a cellájából. Tudja, hogy senkire nem számíthat, senki nem oldja meg helyette, senki a kis ujját sem mozdítja,Tovább…

Kiindulópont – Megszakadt vonalak folytonosságát adja a létünk ( ) kis kattogás onnét át a halálból hogy még élünk… – * – A föld terében az állandó mozgás változás adja a létezést ( ) mozdulatlan csak vágyott állapotaiban maradsz vagy kívüle… – * – Én is ma mit csináltam?: tengernyiTovább…

narancsfényű utcáktól megrontott jöjj teliholdcsapáson bolygó idegen éjruhám lilában-kékben ázott ágyamon keresztbefeküdni látni fejtetőn velem a világot jöjj őrülten forogni fehérből-zöldbe oldódni zöldből-vörösbe vörösből-fénybe fényből-vérbe békét ne keress nálam földnyi szerelmet őrültet féltőt rikítót fényeset gyötrőt teliholdcsapáson bolygó idegen éjruhám lilában-kékben ázott megtalálsz… *Első közlés

Nem ültették, de szaporult ezerszám, az utak mentén, lassú kertek alján, szétterült-borult, mint egy fehér sátor, a május benne virágzott magától, és mint aki két, három hétre ráér, úgy virulázott szét a virágtányér, a friss levegőt összebabonázta, a csöppnyi szirmok szerte fújt varázsa, rákiabált az arra baktatóra, az illatát aTovább…

Levegő A híg eget bejárva sem találunk máshol erre az eleven anyagra, az engedetlen erőre, a vihar nehéz lélegzetére, melyet nyugtalan szárnyak küldnek sokfelé, és idegen kiáltások szállnak vele a világban, a kezes jószágra, mely magában dohog, dünnyög, vagy vigasztalón simogat. A nehéz hűség tartja vinnyogva, nyerítve a közelünkben, aTovább…

Élj, hogy lehessek, hívj, hogy mehessek, jöjj, hogy várjalak, várj, hogy áldjalak. Szeretsz? Szeretlek. Téged kereslek. Meg is láttalak, megtaláltalak. Jöjj a szobámba, jó puha ágyba. Addig ott leszünk, amíg szeretünk. Ne félj, szeretlek, mellém fektetlek. Szívünk úgy dobog… Szerelmünk lobog. Nyugtass szavaddal, ölelj karoddal. Ne rontsa kedvünk, hogy elTovább…

medveágyon medveágyon süpped a szó csikorgó  derű vagy ború nekem egyre megy megvagyok magamnak elvégre tudom mit akartam mondani és nem adom át magam a hangnak visszaél önmagával szivárvány színben tüntet fel pedig  éjkék vagyok fent és lent dér játszik a homlokomon bármilyen szín álmodhat bennem minek tenném ki aTovább…

nekem nem kell a pénzetek még az sem kell hogy nézetek tudom nem is olvastatok a sorsom nem a sorsotok a “valóság” legyen közel a Múzsa úgyis térdepel és nem oltár előtt nem ám kocsmákban minden délután de a bakelit lemezen a múlt századból átüzen egy gyenge hang; (síri csendTovább…

ELBOCSÁTÓ A felejtés szabadságát örököltem apámtól, minden nap erre alszom el, s magamra ébredek, a sebzett vadra, aki rám vár, hogy elküldjön egy melegebb éghajlatra, s fölzabálja étvágyam. Az örök remény egy pillanatig tart csak, amíg, mint gyermeket, magasba emel apám, hogy végül is elérjem a csillagot, s ha kell,Tovább…