Jól emlékszem még gyermekkorom rettenetére, mely akkor fogott el, ha áttetsző fehér bőrömet szemléltem. A bőrt, amelyen látszólag szeszélyesen kanyargó, tekergő kék erek hálózata ütött át, s én elképzeltem, ahogy ezek a kék érkígyók életre kelnek egy napon, és ami addig bent kígyózott a vékony bőr alatt kézfejemen, majd mindTovább…

Az új élet reményében útnak indult szedett-vedett utasok között érzékelhető volt a feszültség. A hatalmas vitorlás árnyéka napok óta reggeltől estig a farvíz tajtékaira vetült, ami csakis azt jelenthette, hogy körbe-körbe hajóznak. – Jó, hát elismerem, valóban nem tudjuk, merre kellene tovább haladnunk. Számításaink szerint ezen a helyen egy szigetnekTovább…

Isten és Ember Istenben az ember emberben az Isten kiben béke nincsen ki hibázni nem mer út porában szögek az út szélén árnyak ember hátán szárnyak a zsebében kövek… * DE (pressz(ió)) Csak a csönd vagy a hang a magány a harang hollóraj startra vár nincs galamb soha már nincsTovább…

(Petri Györgynek – koccintásként a túlvilágra) Ott rothadt az a bűzlő szocializmus (persze, ma már tudjuk, mindenki ellenálló volt), a kollektív amnézia beivódott a tapsos, felvonulós ünnepekbe, a törkölybe áztatott tudat paramétereit tekintve megszereztük az egy spiclire jutó alkoholisták világelsőségét – máig kitart ez a siker, tán mindkét esetben –,Tovább…

üvöltsetek, üvöltsetek helyettem is, én nem tudok hiába fáj, üvöltsetek, quo vadis? mert lépteimtől megsárgul a táj, üvöltsetek hét napból hatot, egy maradjon az Úrnak, üvöltsétek túl a vonatot, ha mögöttem sanda fényei gyúlnak, üvöltsetek, mikor faágat keres szemem, ne legyen bokám harang a szélben, vagy ha szomorúan csüng leTovább…

Törtfény Valahogy belém bújtál. Poros polcokat törölve le a kulcsra zárt ajtók mögött. Bennem most nem a rend bujkál, a magány, s tán a féltés pöröl vele, minden sötét, a fény törött. Minden sötét, a fény törött poharak üvegfalán szalad, csak az ürességet világítva meg. Szemeim körül, mint gabonakörök, egyreTovább…

Égből kapod jegyed az élet cirkuszába, lehetsz olykor te is manézsok királya, állva ünnepel majd, s tapsol a közönség, boldogan meghajolsz, tiéd a dicsőség. Sokszor piros orrot ragasztasz magadnak, könnyed mögül lesed, mások hogy kacagnak, csetlesz-botlasz bénán, látod, ez kell nekik, saját gyarlóságuk rögtön elfeledik. Állatidomár jön, lehetsz az oroszlán,Tovább…

Cseresznyefa  virága, színe, illata, kimonó selyme tapintása, szénfekete hajad omlása, mikor este fésülöd hajad. Japán tenger zúgása, párája, vihara, kikötő zsongása, japánok s  idegenek piaci zsivaja, új idők  fülembe szűrődő nyelve, hadarása. Alázat közé beszűrődő nyugat  a kelet világában. Vonz a fehér bőr és a mindent megadó szolgai alázat. GésánakTovább…

Seneca A haragról című könyvéről A kötet a halál szóval zárul, mint ahogy minden az elmúlás felé tart. Az emberi életnek is ez a vége, záró fejezete. Minden más csak állomás. A harag is. Erről szól az ókori szerző elmélkedése, amiben az általános emberi érzés elemzését találhatjuk. A könyv elejénTovább…

Arra ébredt, hogy a kertben a derengéssel kezdődött a hajnali hangverseny. A madarak, különösen a feketerigók, örömködtek a kivilágosodásnak. Kialvatlannak érezte magát, szeretett volna még visszaaludni, de tudta, hogy ez ilyenkor már reménytelen. Csak forgolódott a felesége mellett. Vigyázott, hogy ne ébressze föl. Vár még egy kicsit, aztán fölkell. FölöslegesTovább…