Fábián István versei

Ok

csillagok kihűlnek
űrök hegedülnek
verebek tyúkok
elülnek

varjak alszanak víz fölött
állanak bőszárnyú ködök
hallgatnak híves
ördögök

vizekben bálnák zenélnek
hallatszik füttyös delfinének
amíg vannak oktalan
elélnek

láva-ölelt lelkek kerekülnek
mindenek helyre kerülnek
csak a szerelem menekül
meg

*

Napok ára

láttuk a gonoszság torkát,
felvágtuk az utolsó tortát.

bábuvá festve öl le az este:
az éjfél ölre fordul a sötétnél.

foszlott hajjal vés a hajnal,
üvegtáblák törnek részeg robajjal.

másnapos kedvvel küld a reggel
visszahullni, a mára visszamúlni.

gallyazó munkára holnapba hullni
szalad az idő: ócska spulni.

véredet eladni, árulni: fillér a léted:
múlásod hiába kérded,

dolgoztál, hiába hajlott a térded.
hajolj most ingyen. Úgy ni!

© Fábián István – Fa 

Vélemény, hozzászólás?