Kelebi Kiss István versei

Tükör

sorsom tükre mögött állok
mondogatom
vagyok vagyok vagyok
és a szürke foncsoron
próbálok kaparni
egy apró ablakot

*

Kavics

csodálom e víz gyalulta követ
melyet úgy épít a változás
hogy lecsiszol róla minden fölösleget
nem vénül mégis emlékké kopik

így szűnik meg bennem magam
miközben új kezdetet terem
mely képes kiteljesedni
és egy újabb újban létem föloldani

*

Folyó

Hiába adok hidanként
új nevet a folyónak,
vize, halai változatlanok,
ám megesik, a sok hídtól
már nem látom a folyót,
ilyenkor elképzelem a vizet, halakat,
Ez igen tetszetős művelet,
hasonlít a teremtéshez,
ám nem marad esélyem korsóm
megmeríteni és halászni sem.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük