minden, ami nincs
a semmiről álmodtam.
vagy mindenről, ami nincs.
megmutatta hófehér
vigyorát; tükörfényét,
ajkain vérvörös rúzst.
hangja akár a csendé
és mézédesen dalolt.
könnyei sósak voltak,
mint a tenger hulláma.
és nevetett, miközben
ellepték sápadt arcát.
nevetett mindenen vagy
a mindenen nevetett.
felébredtem.
a semmiről álmodok.
vagy mindenről, ami nincs.
*
A gyilkos
Az író ráérősen sétált az utcán,
összecsukott esernyője kopogott a járdán.
A nap felszárította már a zivatar nyomait
és száz ágra szórta a földre sugarait.
Egy kertkapuban táncot járt két pillangó,
megállt, figyelte őket az író;
gyönyörködött bennük.
Hogyan?
Az utolsó regényében három embert ölt meg,
azelőtt két másikat, versekben.
Gyors haláluk volt, nem hagyta őket szenvedni;
a szenvedést nehéz leírni.
Mindnyájukat ő maga alkotta,
ő teremtette őket halálra,
ő végzett velük.
Szégyen.
Minden csepp vérük a lelkén szárad,
és ő erre egykedvűen von vállat.
Át sem gondolja már a kegyetlen sorsokat,
csak gépiesen veti papírra az ádáz sorokat,
mint unott végítéletíró,
akinek már mindegy, csak neki legyen jó.
Szívtelen gyilkos.
És?
Igazából ő volt mindegyikük.
Egy rész önmagából elveszett velük.
Mi maradt akkor belőle,
hol kezdődik az ő lelke?
Az író lelke mély és sötét;
mégis gyönyörködik még
a pillangók táncában.
*Első közlés
Nagyon szivesen olvasgatom verseidet . Gratulálok Grèti
Élvezettel olvastalak! Gratulálok!
Drága Gréti! Remélem az idei versenyen is megjelensz verseiddel – szépen írsz.
Minden tiszteletem tiéd kicsi lány Nagyon mély érzéseid vannak Csak így tovább.
Nagyon köszönöm!☺