egy léggömböt szeretnék és összeszednék mindent, ami felesleges például amiket megígértél, de aztán soha semmi sem lett belőlük, minek őrizgessem, nem igaz? vagy azt a mondatot amit reggel a boltban kaptam a mogorva pénztárostól a blokk mellé, és az a képkeret, soha nem került közös fotó bele, pedig én úgyTovább…

A családomban senki nem tehet semmiről. Mindenki istenvezérelte báb. A felelősség fölhalmozódik, recesszív allélon öröklődik, így lappang a nemzedékek között. Hat nemzedék óta bennem jött ki először. Az én bűnöm, hogy a nagyapám fölrobbantott egy orosz tankot, hogy abban a tankban akkor két orosz ült, a két orosz részeg voltTovább…

Csillagcsücsök szemedben, nézd, az élet elrebben. Télre tavasz, nyárra ősz, még néhány év és felnősz. Hópihe ül hajadon, te megölelsz, én hagyom. Március lett, rügyezik, nevetgélünk reggelig. Jeges ital egy bárban, magad látod egy lányban. Falevelet hord a szél, mintha mindig te jönnél. Csupa jóság szemedben; Nézd, az élet elrebben.Tovább…

Akkor nagy költő, ha megmarad Nagy Lászlónak, és visszabújik saját irhájába. Leglelkéből lelkedzett verseit akkor írta, amikor még nem tekeredett derekára a Juhász Ferenc – hatás kísértő kígyógyűrűje. Népi kollégista volt: 1945 után vidéki végekről szakadt Pestre. Bár a kollégiumi könyvtárakban – ha mással nem is – verskötetek elolvasásával biztosTovább…

Doboztelep lassító taxi – utas-remény távol zúgnak az éjszakai műszakok szél taszigál a betontömbök között ezernyi élet jobb-rosszabb estéje tűnik el a monotonszürke falak mögött lámpaoltásra váró vacsoraszag egy lekaszabolt hétköznap a feledésnek körbemosolygott lépcsőházi ásítások a másik oldalukra fordulnak az óracsörgésről álmodó vasárnapi emberek * Időzítetlen talány ismeretszomjam szaporodóTovább…

lényegünk akik nem lehettünk legfontosabb amit meg nem tettünk engem is formálnak folyton a kései felismerések földrengései szétválnak az egymásba csúszott emlékek a bennem bujkáló fények között plasztikusabbak a vétkek a senkire sem hasonlító tükörképek csak árnyai idegen utaknak bár ismerőst mutatnak de ez nem igazi – elcserélt – énemTovább…

1. Jó kifogás lenne, de nem az, hogy szétválaszthatok mindent horogra – halra, testem az ágyra, ruhám a fogasra dobom, van, amin fennakadok, s van, ami csak úgy akad: hol élőlény, hol étel – ficánkol, mint a vágy, vagy elterül, tudomást sem véve magáról. Jó kifogás lenne, de nem az,Tovább…

KÖZÖTT A nap végignéz a katonáin. Mielőtt letenné a fegyvert, vigyázzba állnak a Rocky-Mountains sziklái. Semmi sem mozdul. Madarat, árnyékot, iramlót megállít a rettegés. Se meghalni, se születni nem szabad. Csendben vár, akit megaláztak. Saját szívébe húzódik vissza a szél. * VILÁGTALAN Tele az ég szárnycsapásokkal, karcolásokkal, bár csak aTovább…

kis szívem drámája kértem a folyót zúgjon hangosabban mert szívem árulón dobolt és féltem megvallja titkomat míg ültünk a fűz alatt s tépkedtem balgán a fa gyökerét hogy leplezzem sírásra görbült számon az óhajt hogy maradjon így a part a nyár a holnap s érinthessem lábán az elvakart csípések helyétTovább…