Bak Rita versei

Megérkezés nélkül

A fényes nap felé vonszolom magam,
lelassulva, négyszög sivatagban,
lehajtott fejjel araszolok,
fölöttem lebeg a szél,
konokul megállok,
nem
akarok megérkezni.

*

Öregség

Melle nehezül,
ideges gondjai a tavaszi tájban
apróra tépik kék eget.
A szorongás torzult kölykei
érthetetlenül ordibálnak,
megváltók ágálnak
tucatszám.
Szétmarcangolja sorsát
és nem riasztja
a széteső világ,
megkapaszkodik
merőleges ráncaiban.

Hatalmas árnyad sötét hossza….
Hatalmas árnyad sötét hossza
fölér egész a csillagokba.
A kútban alszik a morajlás,
fáradt, alkonyi meghajlás.
erőtelen kezed árván hull
a homályba és hangtalanul.

*Első közlés