Kardos M. Zsöte: Madarak

Szürkén hallgató ég alatt
madarak repülnek alacsonyan,
szétszóródott dalokat keresnek
forgó kerekek nyomaiban.
Múlik minden, és születik újra,
felsír a gyermek ott is,
ahol a fények csak a házak
falát kényszerítik térdre.

A hangzavar ürességében
keresni indulnak,
menekülő erdők sűrűjében,
haldokló óceánok hullámai,
csukott szemhéjak rebbenései,
a teremtés végtelen leple alatt
meglelni, a gyönyörűre vetkezett,
kristállyá tisztult szeretetet.