Kovács Gábor: A megkettőzött asszony

Sokan azt állítják, hogy a hópelyhekhez hasonlóan nincs két egyforma álom. Lehet, hogy így van. Az embereket mindenesetre régóta érdekli az álmok változatossága, és persze ennek különféle megfejtései. Ami egyébként az álomfejtést illeti, ebben a kérdésben már erősen megoszlanak a vélemények, a bölcsek szerint e tevékenység mindig a fejtő szája íze szerint történik. Ez utóbbira jó példa az egyik Talmud-bölcs története, melyben elmondja, hogy egyszer, amikor álmot látott, elment mind a 24 álomfejtőhöz, aki akkor Jeruzsálemben működött, és mindannyian másképp fejtették meg az álmát. Ennek ellenére mindegyik megfejtés meg is valósult a későbbiekben. – Persze vannak olyanok is, akik szerint az álmok badarságok – sőt, semmi igazság sincs bennük, mivel mindegyik csupán a fantázia terméke –, és valljuk be, ebben is van némi igazság.

A régi kultúrák az álmokat egyenesen isteni üzenetnek tekintették. A legkorábbi óegyiptomi álmoskönyv például az alábbi három alapelvet ajánlja az álomfejtők szíves figyelmébe:

Ne formálj az álmokból sablonokat.

Minden álomfejtés kulcsa: ne komplikálj.

Az álom megfejtése sohasem lehet azonos magával az álommal.

Bármit is jelentett ez a három tömör megfogalmazású alapelv a régiek számára, kétség sem férhet hozzá, hogy némi áthangolással ezek a sarkigazságok a mai, modern lélektan számára is értelmezhetők és használhatók. Az utolsó axióma kapcsán fölvetődhet a kérdés, mi az, hogy egy álom megfejtése nem lehet azonos magával az álommal? – Talán csak annyi, hogy a kibontott jelentésnek mindig túl kell mutatnia a puszta álombéli történésen. Sőt, a belső, rejtett összefüggéseket is feltárva szinte megvilágosodásszerűen kell hatnia.

Az álmokban, legyenek azok bármilyen típusúak is, a legtöbbször nagy jelentősége van a számoknak.  A Biblia is említést tesz több nagyhatású álomról, ilyen volt például a fáraó álma a hét kövér- és a hét sovány tehénről, amit József (Jákob fia) – talpraesett módon – úgy értelmezett, hogy Egyiptomban hét gazdag és hét szegény év köszönt majd be. Ezzel az értelmezéssel aztán irdatlan szerencséje lett, ami jövőbeni sorsát is döntően meghatározta.

Tehát anélkül, hogy túlbecsülnénk vagy lebecsülnénk az álmainkat, érdemes úgy viszonyulni hozzájuk, mint afféle jóbarátokhoz, akik válságos helyzetben kisegíthetik az embert a bajból. Azt hiszem, ebben még Freud és Jung is szívesen megegyezne egymással a túlvilágon. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy vannak buta és értelmetlen álmok és álomtöredékek az életünkben. A komolyabb álmokat azonban az ember, – amennyiben képes egyáltalán emlékezni rájuk – minden további nélkül felismeri. Elias Howe, a varrógép feltalálója egy helyütt sorsdöntő álomról tesz tanúbizonyságot. 1884-ben sokat kísérletezett a varrógép megalkotásával. Álmában egyszer egy kőkorszaki törzsben találta magát, lándzsákat rázogató vademberekkel körbevéve. A lándzsák hegyének közepében egy-egy lyukat fedezett fel. Mikor felébredt, ráeszmélt, hogy ez a megoldás régóta megoldatlan problémájára: a varrógép tűjének a hegyénél kell elhelyezni a fonalat vezető lyukat. – Akik szeretik csoportosítani és rendszerezni a dolgokat, most azt mondanák: ez nem más, mit egy problémamegoldó álom. Igen az, mint ahogy van még sok más típusú álom is, így például jövőbe látó-, inkarnációs-, szimbolikus-, vagy csak egyszerűen valamifajta töredezett, mozaikszerű vágyálom.

Visszatérve a számokra, a már említett hetes szám mellett jelentős szerepe van még az álmokban a kettes számnak is. A hétköznapi szemlélet szerint a kettő több, mint az egy (pontosan kétszer annyi), ám nem szabad elfelejtenünk, hogy az ősi kultúrákban a kettő az Egység megszűnésének, elfeleződésének az eredménye; az első mennyiség, amellyel létrejön az eltorzulás és a megzavarodás világa. Mivel a számoknak lelki karaktere is van, bizonyos értelemben jelentéssel rendelkeznek. Platón A lakoma című írásában például elmondja, hogy eredetileg az emberek androgünök (=1) voltak, ám az isteni akarat kettészakította őket: a felek (=2) azóta is egymást keresik. Ugyanő más műveiben a világ két szintjét: az Ideák és a másolat szintjét különíti el: a mi világunk (=2) csupán tükröződése, másolata az Ideák (=1) tökéletes világának. Ezt alapul véve a Bibliában a Paradicsomon kívüli lét is a kettes uralma alá rendelt, így a „kiűzetés” sem más, mint az Egyből a Kettőbe lépni.

Mindez persze túlságosan messzire vezet. Nem is beszélve arról, hogy vannak olyan álmok is, nem is kevés, melyek jelentése, minden erőfeszítésünk ellenére, homályos marad. Éppen ezért úgy tűnhet, hogy magyarázatukra fordított összes fáradozásunk merő időpocsékolás. Ilyen esetekben valószínűleg alapvetően a hozzáállásunkban van a hiba. Az ilyen álmok, bár nem tartalmaznak elég információt ahhoz, hogy pontosan megfejtsük őket, mégis egyfajta feladványok, amelyeknek igazságtartalma szavakkal nem fejezhető ki. Emiatt aztán az ilyen álmokról szóló magyarázatok közlik bizonyos mértékig az igazságot – esetleg hihetőnek is tűnnek bizonyos mértékig –, de minden bizonnyal nem ragadják meg hosszú időre az ember képzeletét. Előbb-utóbb pedig rá kell jönnünk arra is, hogy az ilyen típusú álmok nem bonthatók részekre, és nincs recept, ami közölné, hogyan lehet átlépni ezt a bűvös határt, mert mindig marad valami az álomban, ami nem érthető meg, vagy nem írható le teljesen fogalmi eszközökkel. A továbbiakban egy ilyen álom-feladványról szeretnék beszámolni, ki tudja, kinek mit üzen, ha üzen egyáltalán valamit.

Nemrég találkoztam egy barátommal, aki éppen egy álomkutatással kapcsolatos nemzetközi konferenciáról tért haza. Beszélgetés közben – a nehezen megfejthető álmok témaköréből – a következő történettel rukkolt elő. Egy középkorú férfi, aki titkon féltékeny volt a feleségére, álmában arra kérte Istent, hogy segítsen rajta, mert bizonytalan az asszony hűségét illetően. Isten, meghallgatva az illető kérését, vagy inkább imáját, egy idő után magához hívatta a férfit, és a következő szavakkal fogadta: Ismerem panaszaidat, éppen ezért készítettem egy hasonmást a feleségedből. Most itt van mind a kettő, az eredeti és az alteregója, látszólag semmiben nem különböznek egymástól, ám bensőleg nem így áll a helyzet. Az egyik szíve tiszta, a másiké nem. Válassz közülük szíved szerint, de nem szólhatsz egyikőjükhöz sem egy árva szót sem. Aztán éljetek boldogan.

A férfi egyik ámulatból a másikba esett. A két nő megszólalásig hasonló volt. Még a ruhájuk, a hajviseletük is ugyanaz volt. Kezdetben, jobb híján, próbálta fölvenni velük a szemkontaktust. Hosszasan nézett a szemükbe, de egy idő után be kellett vallania önmagának, hogy semmire sem jutott. Ekkor a következő mentő gondolata támadt: az lesz az igazi, akinek a puszta jelenléte lecsillapítja a szívemet. Így először csak az egyikre figyelt, majd a másikra, hogy megtapasztalja az általa hőn áhított nyugalmat. Ez a módszer már nem volt eredménytelen. Nagy biztonsággal ki tudta választani kettejük közül azt, aki az ő embere. Csakhogy fogalma sem volt arról, hogy választottja vajon az eredeti felesége-e, vagy éppen az újonnan készült hasonmás. Mindegy is, gondolta magában, ez legyen örökre a Teremtő titka, amit a továbbiakban semmiképpen sem szabad firtatni, annál is inkább, mert hirtelen azt kezdte érezni, mielőtt még felébredt volna, hogy végre egyszer az életben a saját választásán – és senki másén – fordul meg minden.

Barátom, miután elmondta ezt az álom-mesét, elhallgatott, ezúttal szerencsére nem kezdett bonyolult magyarázatokba, például hogy melyek a történetben a jelképes és a jelkép nélküli szavak, továbbá, hogy milyen az álom időrendje. Azaz nem tárta fel az álomban szereplő gond eredetét, sem a jelenlegi állapotot, végül nem vázolta fel az esetleges jövendőt sem. Egyszóval nem hozakodott elő az általa felismert összefüggésekkel. Egyszerűen csak csöndben maradt, és ezt én is helyénvalónak találtam.

*Első közlés

1 hozzászólás

  1. Hatásos! Tetszik!

Comments are closed.