Oláh Tamás: Caligula halála

A szűk, földalatti folyosó végén
egy imbolygó alak
közeleg felém.
Felismerem, Cassius az.
Mi a jelszó? –  kérdez rám
ölni kész gyönyörrel.
Jupiter – ordítom rémülten lepelarcába.
Akkor halj meg a nevében – üvölti.
S pengéje széttárt karjaim közt tör.
véremnek utat[1].

A szomorú ívek árny-keretében,
mint madársereg, ha riad,
életem töredékei röppennek elém…
…Húgom, Drusilla ölel át marasztalón,
Tiberius szörny-kéjeitől
menekülve a tenger
jajkiáltásait hallgatom.
A zöld fényű tekinteteket,
legyőzve, császár lesz belőlem.
Dicső katonáim szélbe kiáltott
éljenzését fogadom.
Alattvalóim pénzesőm
áldását élvezve remélik
mindig adakozó leszek.
Tévednek, régi szelíd magamból
hamar kilépek.
Időm pereg, s Róma
velem romlik.
Lassan elhiszem vagyok,
mint Jupiter,
magam is halhatatlan.
Valójában félek
minden éber szempártól,
szabad erőtől.
A kétségbeesés pillája
mondatja ki velem:
ha nem tudtok szeretni,
hát gyűlöljetek!
Majd megmutatom nektek,
Csizmácska[2] mi mindenre képes.
Zsarnoki kedvemben,
akár Incitatust[3] is konzullá tehetem.
Féljetek Ti, névtelen vesztesek!
Ki hatalma teljén vaktában ölhet,
annak – suttogtam magamban
önáltató gőggel – rettegnie nem kell…

Fölszakított mellemen
érzem a virradat hűvös ujját.
A földre rogyok,
s lehull rólam őrületem fátyla.
Lám, mit tesz hunyó testem,
agyamból tiszta gondolatot küld.
Hiába ölsz meg.
A rossz mit ember tesz, túléli őt.[4]
Amit én elkövettem, tudd meg,
csak előkészület volt.[5]
Fél perc is milyen sok,
még mindig beszélhetek.
– Meglátjátok a birodalmi borzalom,
mindig szebb jövőt ígérve,
az idők végezetéig ünnepel majd.
E
gy torz vigyorra, még telik.
– Élni fogok! Élni!
– suttogom
búcsú-mosollyal.

*

[1]     A drámai mozzanatot Kosztolányi Dezső: Caligula című novellájából vettem

[2]     A császár valódi neve Caius Iulius Caesar Augustus Germanicus volt. Ifjúkorát hadvezér atyja seregében töltötte. A katonák caligájához hasonló lábbelit kapott, és abban járkált a táborban, ezért kapta a Caligula vagyis Csizmácska becenevet

[3]     Caligula lovának a neve

[4]     W. Shakespeare: Julius Ceasar (Vörösmarty Mihály fordítása)

[5]     Utalás Szabó Lőrinc Vezér című versének egy sorára

*Első közlés