Oláh Tamás versei

SPAM

Szünet nélkül gyötörnek
a reklámok kígyósziszegései,
az alvilág dalát zengve űznek
a kéretlen levelek.
Talpig vértben támadnak rád.
Nyargalnak feléd a szuronyos üzenetek.

Betemet az ismerős nevek
mögé bujtatott áruk ármádiája.
Csak neked! Csak ma!
Csak, csak, csattognak…
Zsigereiddel összejátszva
csábítanak,
mézédes ígéretekkel ámítanak,

bensődet kitapasztalva kínálnak,
előkelő alázattal hízelegnek,
kegyet osztva követelnek,
ostorral terelnek,
vasszóval fenyegetnek,
aztán a zsebedben kotorásznak.
A fél világot bejárt
elmés nevek, ötletek,
kifacsart szavak lobogó hajjal
szabadon szaladgálnak
a virtuális térben.
Elhasznált leheletüket rád fúják,
föléd hajolnak, körülszaglásznak,
ivar fogakkal tépnek.
Résnyire nyitott szemeden át
beléd fúródnak,
neuronjaidat szétszórják,
véredet lecserélik.
Silány eledellé, masszív
húsfalattá, konzerv-anyaggá darálnak.
Hiába küldöd a szemétkosárba őket,
egy darabig máshol vesztegelnek,

de aztán titkos utakon
újra előbújnak,
és mint szú a fadoboz falát
kitartóan rágják agyadat tovább.
Körmeiket beléd vájják,
és zenész szíved örökre elhallgat.
Ezek a léttelen lények,
hazátlan senkik,
mint zápor, ha fut az égre,
imákat mormolva
áradnak megállíthatatlanul feléd.
A vak szavak ellen

az értő agy marad fegyvertelen.
Elmerülsz a szennyes vízben.
S ha a piranhák iszonyú
fogsorai közé kerül húsod,
SPAM[1] lesz belőled is.
A monitor mélyrejtéjű
vízpalástjában lebegsz majd,
a jövő jósaként,

a fonnyadt idő végtelenéig.

 

[1]             SPAM eredetileg egy sertéshúsból készült konzerv márkaneve volt.  A Monty Python Repülő Cirkusza című sorozat egyik epizódja alapján lett később a kéretlen levélszemét névadója. (A Wikipédia nyomán)

*

Arcodra nézve

 

Sárguló őszi üzenet úszik a
vízen, hulló levél vagyok,
nehéz köd ül a völgyön,
foltos köpenye engem takar,
fonnyadt csokor fedi a halmot,
értem sír a szél.
Mintha minden szégyenkezne.
Nincs a szépségnél könnyebben
illanó dolog a világon.
Egy üres napon,
mint az utált adóbehajtó,
kezében a végzéssel,
egyszer csak becsönget az öregség,
és többé nincs kihez fellebbezni.
A hajdani remekművet
a kéretlen enyészet festi át,
a romlás virágai
fedik be lassan a testet.
Elcsalni az éveket nem érdemes,
életre kelteni a foghatatlan
fiatalságot úgyse lehet,
elvész, akár a csöndbe-süllyedt emlék.
A szánalommal telt napokat
el kell fogadni, vigasztaljon:
a romlásban mind testvérek vagyunk.[1]
Régi-drága arcodon már futnak a ráncok,
de alkonyunkon is együtt hálunk
közös ágyunkban.
A forduló csillagok alatt,
pogány éjeim idején,
velem vagy,
és mikor a nappali
komor hírek kínoznak

kezed zsibongó szívemre teszed.
Tudom, mindig lesznek
dús hajúak, frissek,
tökéletesek és ledérek,
mindig lesznek kedvesek,
lányok, nők, asszonyok,
kiket látva áhítat tölti el
az igazi férfit.
S mindegy mit vesznek fel,
kék mintás vagy fehér,
csalfa lengés az egész,
és dalán átfut a szél,
vagy durva vászon, zsák,
melyből csak a csupasz
végtagok lógnak ki.
Mindegy, mert minden nő végső,
királynői díszruhája a meztelenség[2].
Mély varázs nézni a lágy íveket,
az ikrek csúcsán az epreket,
ős-tudású, hálás ujjakkal
kutatni a göndör titkokat.
S a sudár, ragyogó nők ravasz érintései
minden valódi hímben fuldokló,

vad vágyakat, szenvedést,
és gyönyört keltenek.
A nő teremtés, a mindenség-fénye,
illat-zene, örök kísértés.
Az voltál Te is nekem,
a világ kezdete, áramütés,
mikor azon a bizonyos napon
szemed rám villant.
Vidékről jöttél szelídnek, jónak
a piszkos, fullasztó városba,
autók zajtengerén át léptél elém,
értem emelkedtél ki a habokból,
s lettél Vénuszom,
ajkamon az íz, tápláló kenyerem.
Őrzőm és virrasztóm.
Együtt hallgattuk,
málló házfalak között,
lángba-borult arccal
a végtelen kívánás néma énekét,
és zuhantunk ezerszer és ezerszer
a végsőnek hitt percbe…

…Még követem
körvonalad
tört rajzú hullámait,
táguló jelenünkben
olvadó illataidat
magamba szívom,
és érzem, minden nap,
istennői hatalmadat
rajtam.

[1]      Szabó Lőrinc: Hervadó asszonyok

[2]      Weöres Sándor: A nő

1 hozzászólás

  1. Talán szokatlan, hogy a szerző szóljon hozzá a verséhez, ráadásul először. A vers él, fejlődik, s ha újraolvasom kényszert érzek arra,hogy javítsak rajta. A saját honlapomon ezt könnyen megtehetem, itt nem. A SPAM versemmel is így jártam. Kicsit változott, akit érdekel miben, a honlapomon felfedezheti.

Comments are closed.