Schrenk Éva versfordításai

HELEN KONSTANTIN VERSEI

Részletek – A szerelem csendes boldogsága című kötetéből

mi vagyok nélküled

egy darab fa
mely a hullámokon hányódik cél nélkül
egy levél
melyet a szél súlytalanul
visz a légen át
egy vízcsöpp
mely értelmetlenül a földbe szivárog
egy ködgomolyag
mely a talaj felett kereng s a napra vár
ami őt a végtelen univerzumba juttatja

ez vagyok nélküled

*

Te olyan ismerős vagy nekem

Te olyan ismerős vagy nekem
mintha végtelenül hosszú ideje
szeretnénk egymást.
Te olyan ismerős vagy nekem
mintha ismertelek volna
még mielőtt a világ létezett.

Te olyan ismerős vagy nekem.
És mégis olyan messze vagy
mint a végtelen.

Ismerem az arcod
olyan ismerős nekem
mint mikor velem beszél.

S pillantásod mélysége
teljes erővel eltalált
ahogy szavaid édessége
szívembe óvatosan behatolt.

Ismerősek nekem a kezek
melyek pedig még alig érintettek.
Ismerős vagy nekem
te egyedül ismerős
mintha te öröktől fogva
az enyém lennél!

*

veled

minden bokrot
melyet megérintettél
én is meg akarok érinteni
minden virágillatot
amit belélegeztél
én is be akarok lélegezni

minden virágot
amit megnézel
én is meg akarok nézni
minden utat
amit bejártál
én is be akarok járni

minden napsugár
mely reád ragyog
ragyogjon rám is
minden mosoly
mely neked szól
legyen az én mosolyom is

veled
virágillattól megrészegülni
veled
a naplementét nézni
veled
a hullámverésre fülelni
veled
az utat együtt járni

Ábri Pacl Judit – Partvonalak II – Akvarellkollázs