Ózdi Annamária versei

December csillaga

Már lekonyult a Nap,
telet köszönt az ég.
Már az utolsó fűszál
is meghatja fejét.
A paplanos avar alatt
megbújik a dér,
egy fázós sün
is a csillagról mesél.

Egy csillagról mi odafönt
beragyogta az eget,
ki melegségével
járta a zord hideget,
s néhány pásztorról
kik bandukoltak át
egykor a sötétség
rideg viharán.
Útjukat Isten óvta
az Egy, ki szeret
meghitt fényével
fagyos szíveket.
Ez útnak oly sok
ezredéve már,
hogy nyugodt födelet
egy percre sem talált.

A kopott istállók
még őrzik az éj
perdülő húrjaival
az egykori zenét.
Ma is hidegek járnak
a melegségre hópihe száll,
ma is zord tél hívja útra
a december csillagát.

*

Karambol

Egyszer te meg én kedves
összeütköztünk,
mintha csak egymásért
érett volna földünk.
Benne gyümölcsössel
és az égig erő fák
lógatták magvait
az egek teraszán.
Hol alma, hol körte
ízével hullt
mind ölembe.
Én meg csak
-esztelen-
órákon át
szippantottam édes,
bódító illatát.

Aztán egyszer csak
szürke lett minden,
sem gyümölcs, sem illat
nem termett már értem.
Lehulltak a magvak
megkoptak a fák,
mit örökségül hagytál
egy ízetlen világ.

*

Gyöngysorok

Holdsugáros éjidőben énekelek szótalan,
ékeskedő fényeiből gyöngyöt gyűjtök egymagam.
Darabjait rakosgatom egymás mellé csendesen,
selyemszálon hagyom függni legbecsesebb ékszerem.
Gyöngyeihez melléfűzöm szép- magányos éjszakám,
könnyeimet visszazárom fehérsége csillagán.
Napsugáros ruháimhoz minduntalan felveszem
álmaimból felépített keserédes ékszerem.
Viselése napjaiban néha nehéz néha fáj,
tisztasága visszatetszik tükröződő ablakán.
Beléjezárt csodáival megőrzi ő rímemet,
lágyságával körbevonja sóvárgó szívemet.

*Első közlés

1 hozzászólás

  1. Csodásak !! IMÁDOM ÖKET.❤❤❤

Comments are closed.