Petr Hruška versei

A lányom
(Dcera)

Remélem, hogy amíg a
kenyérért megyek,
el fog ütni az autó!
kiabáltad otthonunk
kellős közepén

Egész idő alatt
amíg meg nem jöttél
ridegen állt
bennem az élet
mint egy dór oszlop

Most ülj az asztalhoz
vegyél egy kis vajat
szilárd és fehér mint a fal
és készülj –

hosszan fogunk enni

*

Mit akarok még
(Co ještě chci)

A híradóban fölkötötte
magát egy lengyel iskoláslány.

Nem tudok oda visszajutni
a rákövetkező hírektől,
hogy átöleljem a térdét.
És őt
egy kicsit megemeljem.

*

+++
(A videl jsem…)

És láttam,
milyen vékonyka
az a gyógyintézetbe küldött levél,
pedig tartalmaz minden indokot,
amiért érdemes visszatérni
ide,
az indokok világába.

Sok-sok karát a zálogház
sarkánál beeső reggeli fény.
Ez az asztalterítők órája,
a kirázás pillanata,
az összezárt szárnyak kinyílnak,
szétmosott hűséggel
terülnek
a lepusztult asztalra.

*

Fordította: Vörös István

Forrás: Petr Hruška – Mondom neked (Fiatal Írók Szövetsége / Jelenkor, Budapest, 2016).

*

Petr Hruška (1964) cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó alakja. Mondom neked című, díjnyertes könyve radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másfajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A pontos megfigyeléseknek köszönhetően láthatóvá válik a hétköznapok rendkívüli pillanatainak rejtett varázsa. A szerző felvállalja az érzelmesség kockázatát, de közben egyáltalán nem válik érzelgőssé. Ha megismerjük a kötet szereplőinek nyelvét, és a köztük zajló érdekes, mélyen felkavaró párbeszédet, egy kicsit magunkhoz is közelebb jutunk.
(Forrás: a Mondom neked című kötet fülszövege.)