Sógor Zsuzsanna versei

kockázatos vers

báránynak lenni farkasok között,
gyáván hallgatni, mikor rútak ordítanak,
zárt ajtó mögött bújni, amikor
a küszöbön túl őrjöng az indulat,
sodródni csak, szélesebb úton,
merre mindenki megy,
s elkerülni azt,
melyen az igazság szögei
tartják az út menti korlátokat,
enni előre gyártott, túlsózott,
megrágott kosztját testnek- léleknek,
nehogy magad kezdd ízesíteni étkedet,
hagyni, hogy megmondják helyetted,
mi jó neked, nehogy keresni kezdj,
mert még találsz valamit mi a tiéd,
csak azt nézni, mi pragmatikus,
nem számít, ha nem etikus,
nem érezni, mert ugyan, mi haszna van

nem merni élni…

a kockázat ebben van

*

Karácsony előtti levelem Gizának

– Örkény István után szabadon –

Drága Gizám!

Karácsony van mindjárt…megint.
Tudod, nehéz napok ezek itthon.
Persze nálatok mindent elvégez a személyzet.
Takarítást, bevásárlást, főzést…

Nagyon elfáradtam Gizám!
Pedig úgy szeretnék lassan, nyugodtan készülődni,
figyelni, ahogy elcsendesedik a lelkem.
És megpróbálni másokat is csendességre ösztönözni.
Egérkénél már sikerült!
Gregorián díszítettséggel, áhítatos hangon nyávog,
amikor megérkezik.
Jól van, tudod, hogy csak viccelek, nehogy már leszidj
drága Gizám!

Emlékszel a régi karácsonyainkra Létán?
Hát persze, hogy is felejthetnénk el!
A nagy fa a szalonban, a meleg a cserépkályhában,
apa, anya, mi ketten.
És milyen varázsos volt, amikor
meggyújtottuk a csillagszórókat.
És a habkarikák a fán…

A habkarikák…akkor még csak fehérek voltak.
Bevallom, rengeteget dézsmáltam őket.
Borzasztóan kellett vigyázni, le ne essenek a földre,
mert akkor kárba vész, és a fa alatt porrá zúzódik.
Szóval biztosan kiderült volna.
Bár szerintem mindenki tudta, hogy én vagyok.
Te biztosan, és köszönöm, hogy nem árultál be sosem.

Gizám, most bevallom neked, az adventi időszakban,
minden évben megeszek egy teljes doboz habkarikát.
Elképzelhetetlenül finom!
Sárga, rózsaszín, és fehér karikák omlanak szét a számban…
És újraéled az emlékek édessége.

Valahogy annyira akartam ezt az érzést, hogy…az imént
ettem meg a második doboz habkarikát.
Igen, ez volt, és ennek így is kellett lennie!

Igaz, drága Gizám?

Ölellek és csókollak, küldöm a karácsonyi lapot hamarosan!

Erzsikéd

*Első közlés