Sógor Zsuzsanna versei

Mikor a csillagokba

mikor a csillagokba költöztek a fények
és barlangokban bújtak össze akik éltek
elküldted akkor a biztatást
hogy lesz nap szél és eső
hogy lesz gondolat szó és erő

hullámozni hívtad a tengert
reményt oltottak a homokba
a partra simuló habok

innen a szél vitte tovább a biztatást
szelíddé váltak akkor a távoli rögök
és állhatatossá mindenfelé a sziklák

és évek ezreit adtad nekünk
és csináltunk piramisokat
városokat mindenféle földön
és gépek seregét

alkotni akarjuk magunkat azóta

adj még néhány ezer évet
hogy ráleljünk egymásban magunkra

*

Érthetetlen eszmefuttatás

most jobb mint akkor
akkor majdnem rossz volt
de azt hittem jobb már nem is lehetne
pedig épp csak nem volt végzetes
billegett a szakadék szélén
de nem hullt bele mégsem
sorsszerű volt
felületesen nézve véletlen
pedig majdnem rossz volt
épp csak nem végzetes

most jobb mint akkor
most karmikus
most katartikus
kissé utópisztikus

*Első közlés

©Stipsits Ibolya https://www.facebook.com/Stipsits-Ibolya-Fot%C3%B3m%C5%B1v%C3%A9sz-336700570062213/

1 hozzászólás

  1. Remek versek! Gratulálok Zsuzsikám!

Comments are closed.