Emlékszel még a görbe lábú Télre, ki megtaposta vézna horpaszunk? Hogy csorgó nyálunk gyémánttá igézte? S csodák csodája, mégis itt vagyunk. Nem húz örvet bolhás nyakunkra senki, míg rohadt hússá nem lapít az Úr, hisz megtanultunk morgással felelni, örök időkre, jaj, gazdátlanul. Emlékszel még a kis koldusfiúra? Pofánk elé egyTovább…
A bosszú balladája Az oroszlán, ha kilenc lándzsa egy utat szakít szívébe, nem hiába a Vér királya, kipattan karmai éle. S mielőtt leszáll az éjbe, még kilenc maszájt ránt a porba, gyomrukat torkukig tépve. A bosszú nem istenek dolga. A kobra, hogyha mutatványos bűvöli lágy zeneszóval, a halál helyén hindutTovább…
Bolond Laci balladája Állj meg egy percre, püspökváros, ne folyj tovább, te nagy folyó, emeld a fröccsöt áldomáshoz, bukott diák és naplopó! A vége egy, bár száz a szó: a júliusi ég alatt Bolond Laci, a csavargó, egy bőrkabátban elrohadt. Aszongyák vérzés vitte messze, veres lőn, mint az alkonyat, negyvenkétTovább…
Villon-inspirációk – részletek – Ballada az örök életről Daloltam én a múló szerelemről, s rímbe zártam a kolduló magányt. Szavamra kélt a csontos temetőből a legutolsó, férgek járta tánc. Hogy karjaimról lehullott a lánc, őrültek álmán csónakázhatok. Bár messze űzött vérszutykos hazám, míg él a dal: voltam, leszek, vagyok. HányTovább…
Villon-inspirációk – részletek – Ballada az örök életről Daloltam én a múló szerelemről, s rímbe zártam a kolduló magányt. Szavamra kélt a csontos temetőből a legutolsó, férgek járta tánc. Hogy karjaimról lehullott a lánc, őrültek álmán csónakázhatok. Bár messze űzött vérszutykos hazám, míg él a dal: voltam, leszek, vagyok. HányTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.