1. Súlyos alak dőlt kerti ágyra. Ráhajol venyige árnya.   2. Ereszen jégcsap díszeleg. Lélekölő, csonttörő hideg.   3 Nincs téli álom, kék illata emlékben megfoghatatlan.   4. Tőlem elmentél térj meg – rózsamag, most hív könny és iszalag.   5. Olyan cukorra, mint te, szinte jókedvvel szállhat rá aTovább…

Dió az asztalon, most érkezett könyv, üres pohár, tél van, hideg, jó pár szám, már mínusz alatt kószál Az előszobában bakancs, partfis, cipők, lekapcsolt lámpa, a falak nem engedik eldőlni a teret, ölellek nemsokára. Dió az asztalon, alma, kulcsok, megszökött tárgyak, a fürdőszobában ahogy labdázol a vízcseppekkel, megcsodállak. Az asztalon,Tovább…

Cantata profana   HÍD. AVATÁS (Széchenyi – Döbling, 1860. április 8., húsvét) papír behajtva, kézéllel lesimítva: zizzenés a szét-csukódó árnyban: zuhanás tudása a szárnyban. áradás emléke: árok. kékítő világba leszállok: merülök békítő iszappal szembe: kettévált ország ömlik szemembe. fölfordult hal hasa, befordult szemfehér: vékony telér bazalt-időben: forradalom a megviselt tüdőbenTovább…

Könyvet kézbe venni jó dolog. Egy ismerős költő új kötetét kézbe venni öröm. Mórotz Krisztina Krisztina, hol a te utad? című kötete érdekes szerkezetével ragadott magával. A kötetben szereplő versek, prózák és önvallomások vibráló váltakozása újszerű megközelítését nyújtja a világ dolgainak.  Fentiekből fakadóan nehéz lenne pontosabban besorolni a kötetet bármelyikTovább…

Szakálos Fédra, pécsi középiskolás, – az ANK Gimnázium tanulója, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin állandó szerzője – , három verset küldött az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet versíró pályázatára. E pályázat 2017. január 3-án általános és középiskolás tanulók számára kínált versírásban megmérettetési lehetőséget, Legyen álmod kerek erdő, címmel.Tovább…

Van, aki szereti a verset Van, aki – vagyis nem mindenki. S e mindenkiből inkább kevesebben mint többen. Nem számítva az iskolákat, ahol muszáj, és magukat a poétákat, ezerből ketten ha maradnak. Szeretik – de szeretik a húslevest is finommetélttel, szeretik a bókot és az égszínkéket, szeretik a jó öregTovább…

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején, idén lett csak készen, idén sem egészen. Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen sántikált a címe, minden lába ríme. Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt, de az égre nézve alig vettem észre. Az égen egy felhő szállt, s az aTovább…

Meleg szájammal, élő szavaimmal úgy állok itt, mint akit szél ütött, megbénitanak villanó dühök, sistergő hirtelen akaratok, fegyverért kellene kapni karomat, kiáltani! – és szédülök, csak dadogok – Hallom, hogy buknak árkokba a vakok – a ködben vér bugyog, elhal… hallom, a ködben, hogy sikoltja sorsát kifeszitett leány, hogyan zuhogTovább…

Ki versében rejlő hű szavakkal, ki ecsettel, varázsos szén darabbal, ki dobbanó szíve tiszta énekével, ki hegedűből előcsalt víg zenével: Hirdesse! Hogy értse meg minden érző lelkű ember, érte virrad fel holnap is a zsenge reggel, érte ül a pacsirta a kerti faágra, s adja a világnak dalával tudtára, hogyTovább…