Vogel Róbert versei

részem voltál
most felragyogok
csillám időt
üres órát
elhagyott a jóság
tükrök tükre
hol a távolság ege voltál
most hátlapján
hószakadás
üres lap
üres földrész
tagok szépe
szerte hulló
százszorszép

*

még is csak a kék
bálvány kék
fura hogy rám se néz
de néz
ajka is rejtve van
lehet hogy este van
hogy mozdulatlan
hogy inge öltözéke
kabátja egésze
én vagyok
hogy mozdulatlan hívása görnyed
s csak az szabad
az éjszaka
az ég
rejtett nehezéke

*

magamra hagytak
szerte szaladtak a szavak
kerekült hűlt helyük
lett némaságom bűvös
szökött szirom szálak
fészke bokra
lakok itt
mélyen a szavakban
születő
feszengő
kimondatlan