Albert Zsolt: Augusztus

Ír a fán a levelek
világoszöld erein
a földre hullott
gyümölcsök illatán
kábultan táncol
üzen a fénynek
harmatcseppekbe gyűjti
csendes sóhaját
ezüsttel borítja
s lassan perzseli
mély feketére
ha majd túl megy
a kerítésen
visszamosolyog
s a vállára vett
tarisznyájából
kristálytiszta
csókot dob.