nem úszok könyökölök itt a tenger nem merülök olvasok benned rajtad csupa derű örök délután vagy felfedezett vagy árvalányhaj és Urál fokok és lombok szigetek és száradó balkoni lomok és mind csak beszélsz mint madarak megállásban megülnek vállamon szépülnek szavaid és a repülés nincs más tisztább mint szemed madáritató hűsebbTovább…

Az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet versíró pályázatot hirdetett január 3-án általános és középiskolás tanulók számára. Három verssel lehetett pályázni a versenyre. A megmérettetésen sikeresen szerepeltem és külön díjban részesültem, így július 24-28. között részt vehettem egy irodalmi táborban, melyet a Szitakötő folyóirat és a Nyitott Kör Egyesület idénTovább…

Elképzeltem, hogy kalapot húzol, és a műértők komolyságával tárlatvezetést kérsz a szeplőimhez, de mostanra bizonytalan lettem, mert talán nincs is kalapod, és azt sem tudom, szereted-e a szeplőket. Így most megtanulom újra közönnyel ejteni a neved, hogy többé ne rímeljen bennem semmire – a nyelvem eleinte botladozik majd, de végülTovább…

A számítógép melletti íróasztalon, a felhalmozott könyvek között kotorászott; nem mondta ki, de megállapította, az egészséges rendetlenség kezdett egészségtelen méreteket ölteni. Az egyik könyvkupac alján megtalálta, amit keresett, egy Rimbaud-kötetet. Alig tudta megfogni, kecsesen vékonyan lapult ott, igyekezett kihúzni, ám hatalmas robajjal szinte az összes könyv leborult a padlóra. –Tovább…

az elhatározás bűvöletében – Kovács József Hontalannak elnémult faliórákban jobblétre szenderül az idő. a hőségben megpuhult falakra a remény hét színét festi az ablakra akasztott kristály. fényképed nézem. tekintetedben a kockázat fénye. az elhatározás bűvöletét villantja mosolyod. pedig tudod, semmi nem változik: örökké margók mentén menetelni. a szabadság vakfolt aTovább…

Ede bácsi – miként a munkaidő lejártakor harminckilenc éve mindig – a satupad mögött tartott elnyűtt partvissal összehúzta a kilapult gombszerű alakba dermedt forrasztóón cseppeket, apró lemezdarabkákat és lemorzsolt fémsorját a bádogosműhely padlóján. Péntek lévén a többi segéd – akik közül a legidősebb is vagy két évtizeddel mögötte járt –Tovább…

Kihűlt szavak mellé kuporodom, mint egy járdaszegélyen megakadt levél. Panaszkodni – azt mondják – nincs okom. Kit cél és vágy is hajt, így, vagy úgy, de megél. Napsugaras nyár köszön az utcán. A reggeli csend olyan, mint egy jó barát. Kóbor macskák jönnek léptem után, akár az ember, ki márTovább…

Kopott az út, és elfedi sorstól nehéz lett lépted, nyomába porként kergeti a szél, megannyi vétked, az éjszaka sötét verem, álmaidat beissza, a hold mögött halál terem, mi sosem adja vissza, az elpazarolt perceket, mit vakon lépve éltél, a szirt fokára felvezet, kegyet hiába kérnél, bár volt időd megvallani, sajogTovább…

Mi marad Mindenkinek szíve vágya, nyomot hagyni e világban, zord történelem folyamában árnyékot vetni a ma falára. Alkotni valami maradandót, sokaknak lelkébe hatolót, verset, dalt vagy csak egy szót, bánatos szívnek vigasztalót. Maradni emlék, egy szép kép, hang, mi fülekben cseng még, hűs érintés, mit visszavágynak, forrása lenni hű imának.Tovább…

apa otthon hagyta a zöld kártyát éjfélre járt amikor a rendőr megállította az anyósülésen a kesztyűtartóba nyúltam volt ott egy tábla milka és elkezdtem enni míg a rendőr megnézte a jogsiját aztán jó étvágyat kívánt és elment éjfél volt nem is értettem hogy tudok ilyen későn csokit enni vagy csokitTovább…