elfelejtett szavak neszeznek a vattás égből néma esőcseppek hullnak az éjszaka nedvesen gőzöl a vízszintesen elgyengült mezőn elsodródom az évek deltájából elvándorolok a látszatokból és az emlékek forgószeléről dalolok a szétmálló éjben hová lett a hajó a sóvárgás taváról hová a gyermekkor kenyérillata a kéz ami dagasztotta a hang amitTovább…

Zöld diók gyöngyként koppannak csendben, lábam alatt, mint puha zsenília szőnyeg simogat selymes, zöld füved. Szétszórt sárga pomponok hajlonganak kezem felé az eső illatában, nélküled a nap már csak pislog lila felhő mögött. Érzem szemed, szíved, hajad s a cementlépcsőn ülve látom: arcod esőcseppekbe öltözött. Esthajnal csillag int a játszóTovább…

Szentjánosbogár, ajakfény Készülök, kiszínesítem magam, lemoshatatlan rúzst ken számra néhány túlérett meggy, púdert rak arcomra segítőkész királylepke, szemöldököm seregélyek csipegetik, hajamat nem kell már fehéríteni, testem ráncosítása is megoldott, elkészültem, lefeküdhetek mindenkivel, fizethettek értem, én már megfizettem a csonka szerelmekért. Csutakolnak, csinosítanak, mégsem a szempillaspirál miatt, nem is a szentjánosbogártólTovább…

Provanszál lovag búcsúja kedvesétől Hiszen ajándék volt, s én köszönöm. Nem zúgolódó szívvel indulok: Láttam hőségben reszkető napot, És ebbe a végső számkivetésbe Elkísér a két szemed édessége, Ahogy a vigasztaló, gyönge hold Elkíséri az úton baktatót Emlékeztetve a nap melegére: Velem marad az egyszer volt öröm Ezen a szélső,Tovább…

Csillagcsücsök szemedben, nézd, az élet elrebben. Télre tavasz, nyárra ősz, még néhány év és felnősz. Hópihe ül hajadon, te megölelsz, én hagyom. Március lett, rügyezik, nevetgélünk reggelig. Jeges ital egy bárban, magad látod egy lányban. Falevelet hord a szél, mintha mindig te jönnél. Csupa jóság szemedben; Nézd, az élet elrebben.Tovább…

csak távolról nézni a fákat ahogy mindig fölfele törnek és a törzsben merevítve meg nyers tavaszi harmóniákat egy ág zörren zenévé szelídül a lombköpeny két gally között a néma hangközökön is muzsikál a szél a mindenséggel zárnak be átlót madárszárnyak csőrükben a csönd és a nap színe sárgább mint egyTovább…

December csillaga Már lekonyult a Nap, telet köszönt az ég. Már az utolsó fűszál is meghatja fejét. A paplanos avar alatt megbújik a dér, egy fázós sün is a csillagról mesél. Egy csillagról mi odafönt beragyogta az eget, ki melegségével járta a zord hideget, s néhány pásztorról kik bandukoltak átTovább…

A NAP LENYUGSZIK A nap lenyugszik lágyan. Bolyongok éberen. A virrasztó magányban kis csillag jár velem. Szeme pillásan ég fenn, ragyogva néz felém, oly árva ott az égen, akár a földön én. Fordította: Fodor András * ŐSZI NAP Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt. Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek, s a mezőketTovább…

régóta tartottam a villámlástól először Visegrádon szakadt szét a gyerekkor fölött a dörgést zápor kísérte az eső ezüstös nemesacél a fényjáték erejét a szomszédos hegyek visszhangozták remegett az ablakkeret kövéren esett le minden csepp de elkeskenyedett a föld közelében nyelték el őket a sártölcsérek és később is hányszor szinte márTovább…