Szálló undor A pimasz betolakodó, láthatatlan cirádák vonalát követve röpdös, zúg, birokra kél keresztet vető mozdulatoddal, a tükör csaló izzója miatt hiába koppan, örvénylik körülötted tovább, még alvó képedre is ráül. Táncát a tér tágra nyitja. Irigy-mérgesen nézed hogyan lesz egy tetovált dekoltázson a dísz szemétje. Az illanó gyönyört követveTovább…

Feleslegesek a nagy szavak, végül úgyis a csönd marad. A némaságból ha feldereng a fényes ég – a régi kék – átragyog a pillanat, és visszatér a régi hang. Nem kellenek a nagy szavak, csak tiszták, szépek, igazak. S ha néhányat a világ befogad, didergő, szerény, halk szavad örökkön szólóTovább…

(csahol) csahol a tél kalapját emelve ránk köszön egy szál virág egy tábla olcsó csokoládé botladozunk tanácstalanul egy nagy tál aranyló húsleves körül jóllakott elnéző fenevadak között csahol egy szál virág egy tábla olcsó csokoládé a tél kalapját emelve ránk köszön elnézünk a jóllakott fenevadak fölött egy nagy tál aranylóTovább…

Sorra sort a vers fiókba zárt valóság a létezés cukorka volt már elfogyott a cseppnyi jóság a polc üres bezárt a bolt a csend felszáradt mint a padra kifröccsent álmos tintafolt már nem pörög a szó mint mantra és nem  rósz lapra sorra sort * Annyit ér Ady csak önmagátTovább…

A púdert egészen vastagon kente a szeme alá, hosszan vizsgálta magát a tükörben, elégedetten szemlélte az eredményt. Karainé Mariska még mindig szép asszony volt, szép arccal, formás mellekkel, gömbölyű fenékkel megáldva. Kicsit fájt az arccsontja, de sokkal jobban fájt a lelke, mintha egy középkori börtön kínzókamrájában szaggatták, égették volna húsát,Tovább…

Az ártatlanság kora Egy este azzal jött hozzák a Gyurka, hogy a padláson rést lehet csinálni a tetőcserepek között. Onnan a szomszéd kertmozira látni. Ezután a sötétben estről-estre fellopakodtunk a rozoga lépcsőn, s a nyíláson át szívdobogva néztük, mi megy ott lenn a vásznon. Forró arca az arcomhoz simult, hogyTovább…

Ötödik osztályos voltam. Késő ősz volt, a levelek többsége már búcsút intve társainak avarrá szenderült. Az osztályterem a második emeleten volt, ablak melletti padomból a külvilágba révedve rendre nagyszerű megfigyeléseket végezhettem. Aznap a megritkult lombú fákon civakodó mátyásmadarak, és kedvenceim, a gallyak, levelek különös együttállásából kirajzolódó figurák csalták el gondolataimatTovább…

téli estén meghasad a tér kormos kémények tartják az ég palotáját Isten összeráncolt szemöldöke közé viharfelhők gyűlnek hangosan zörög a kábult sötétséggel pöröl a szélkakas bádogtolla a fasorban szabadon nyargalnak a fák a Tó magányosan szendereg szürke szelek borzolják hullámos haját eltépi láncát a rab csónak és a mélybe süllyedTovább…

harmadrangú szereplője vagyok a saját életemnek ha meg főszereplője akkor farkast kiáltanak ki érti ezt szeretném néha a nemtetszésem kifejezésre juttatni és legalább a középső ujjam mutatni a világnak vagy annak a pár embernek akiknek köze van ehhez de ők távol vannak a távolság természete meg olyan hogy megszépíti ésTovább…

VÍZKERESZT egy másik pillantás megénekelhető és lényegén a vízkeresztnek takarása nem fázik így az áhítat a visszhang sem választ eltérő szerelmest magának a felsebzett igen az óriásfák kívánságait viseli gyantánál több a könnyezése a fűszereknél érzékelhetetlenebb csak mint a hóba írt lelki levél e folyvást születő új és új kitárulkozásaTovább…