ellobbant hidak hamujában fejbúbig tegnap-volt-országban gipszöntvénye a mának héfők hűvös köpenyében (kötések közt kötöző cserepesedett ajkú ráncok öltéseivel éjszakákhoz toldva) hideg folyam gerince kínnak maga elől örvénybe bukó szita-tenyérrel öblögető titok-aranymosó (évszakok pásztora arany őszkos után vajákolt utakon örökké indulásban) izzó kaláccsal a sebben üszökben sárban is makulátlan mégis csillaggalTovább…

Saul adásban voltam így üzeneteid nem juthattak célba időbe telt amíg beláttam vételre kellene állnom megtettem azóta a jel- folyam félreérthetetlenül téged közvetít belőlem és én nem tudok betelni állandó jelenléteddel * Járkál némán egy éji kertben Csillagfény olvad, só a sebben. Magára hagyatva a kemény, botrányhős, nagyhangú legény. LakolniTovább…

Katkovics Rozália sokáig szöszmötölt a zárral, a kulcs sehogyan sem akarta elfordítani a zárnyelvet, míg többszöri próbálkozás után hangos kattanással mégis megadta magát. A plébánia hűvös levegője jól esett az öregasszonynak, a hosszú tél után rögtön a nyár zuhant az emberek nyakába, harminc fokkal, porral, égető napsütéssel. – Feje tetejéreTovább…

A párhuzamokról Nagyapám halála valóságos csapásként hatott rám. A közeli kultúrotthon parkjában felmásztam egy fa tetejére, majd órák múltán sem akartam onnan lejönni. Az volt az érzésem, rajtam kívül senki sincs tudatában annak, hogy mi történt. Nagyapámat, aki németül és csehül is jól beszélt, valójában ükapám, egy bizonyos  Kovař AntalTovább…

Megmutatni Barangolásaimnak ára van, angyal leszek de szárnytalan. Tudom, sokan ezt nem merik, én így lettem sokkal emberibb. A lelkek is járhatnak gyalog, mint embernek álcázott angyalok. Úgy szállhatnak egy buszra fel, hogy szinte senki nem figyel. Van mit látnom, s van miben higgyek. Szemébe köphetek minden irigynek. A tükrötTovább…

Vigasz Láttam a tengert. Talán kék volt. Hullámzása hányingert keltő. Fölötte lógott piszkos égbolt  csillagot fedett szürke felhő. A fák csak bölcsen bólogattak, mint akiknek már minden mindegy, levelet adtak zúgó habnak, és lassan el is csendesedtek. Bizonytalan, toporgó idő vetített élettelen jelent, és a hidegen porzó eső hűtötte aTovább…

„S ekkor Ő, fény-lován, árvízként zuhanva hasított az égből a végső futamra! Sebet már nem szerzett, égetett pallosa, tisztított, s pusztított száz jóslat harcosa!” Megkérdem: „Jó lesz így?” Soraim fürkészi. Borúsan rábólint, buszjegyét gyűrkészi. Lemondón int: „Tovább!”, s leül a padomra, hajából kétezer év porlik karomra. „Nem fénylett már továbbTovább…

létezik egy hely a szavakon túl – hol a fényünk összeér * mára hiányod részemmé vált egészen így vagyok teljes * titkos ajtóim mind kinyitottam neked meztelen vagyok * mint hullócsillag úgy érzem ellobbanok két világ között * egymásnak adjuk nem másoktól vesszük el lopott perceink * zöld levélháton katicabogárTovább…

„És semmi tisztátalan dolog nem kerülhet be a királyságába.” Nefi 27:19–20 – Atyám, elolvasta a kötetemet? – kérdezte Szebeni nem kis kíváncsisággal, és némi szorongással a hangjában, de Bence atya szikrázó pillantásait látva már meg is bánta a kérdést és zavarában a sekrestye falán függő faragott feszület felé fordult, minthaTovább…