már nem panaszkodom az emléket összevetem a lehetetlennel a lehetetlent az elképzelttel folyton zörgetik a hálószobánk ablakát a jövő aluszékony hajléktalan fagyban hidegben borvirágos orral dirigál mondhatom kötekedik mondhatom ő a remény de reggelre csonttá fagy akármilyen vidámra is issza magát kudarcaiból nem talál kiutat mit nem talál – ezTovább…

lett a földrajztanár új mániája. Korábban megelégedett azzal, hogy tudjuk minden ország fővárosát, államformáját, népességét, területét, éghajlatát és hivatalos nyelvét. A legmélyebb álmunkból felkeltve is. Azt mondta, ez a belépő szint, aki nem tudja, megbukik. Minden órán kipécézett magának öt diákot, akiket egymás után szólított fel. Ilyenkor gyorsan fel kellettTovább…

Már három egész hattized napja próbálom összerakni ezt a kurva pelenkázót. Nem jó, de nem is tragikus. Megropogtatom a hátam. Saci csak holnap jön haza, addig befejezem. Az ajtók nem záródnak. Hiába állítgatom azokat a rohadt zsanérokat úgy, ahogy meg van írva, akad. Vagy épp, hogy nem ér össze. GyűlölömTovább…

Jó ideje már, hogy mellékhatásként kezelnek ott fönt az égiek. Önfejű daccal, tíz éves koromtól, kicsorbult mesékben nem hiszek. “Majd virul az élet, eljön a jóság.” Hallottam mindig e szép mesét, de amerre néztem, akikkel éltem, csak ették a kínok kenyerét. Csorbult életben a mese is csorba, a bizakodás márTovább…

Caesar Morituri (Miguel Hernández parafrázis) lelkem dühével beborítlak megszólít falum lélekharangja mint csalogány ismétli a dalát szándék és sors választhatatlan hazám hiánya vagy éhem a hajnal véres kezében igazság a fegyver pucér virradat leitta magát ma se add olcsón egyetlen csontodat ahogy szíved békéje mint gyűlölet nő fel anyád vagyTovább…

Koromsötét van. Megpróbálok felülni, de beleverem a fejem valamibe. Tapogatózom, lécek vannak a fejem felett, érzem, ahogy egy szálka belemegy az ujjamba, elkapom a kezem, felszisszenek. Oldalt is lécekbe ütközöm. Megmozdulok, mire éles fájdalom hasít az oldalamba. Egyre gyorsabban ver a szívem, olyan mintha a torkomban dobogna. Kiabálni kezdek, újabbTovább…

Sosem szerettél Ha kérhetlek, most ne sírj. Szàrítsa szél a könnyed. Hallgass el, és ne mesélj. Tudod, hogy nem lesz könnyebb. Minden csak viszonylagos. A mosolyod sem szàmít. Ruhàd bàr fehér habos, engem màr el nem csàbít. Csak nézlek közönyösen. Olyan idegen lettél. Nevetek félelmeden tudom, sosem szerettél. * EmberTovább…

/ Mese – részlet / A nyárfa úgy gondolta, ideje lenne felébredni mély álmából. Lassan levelet kell bontani, helyet adni a madaraknak. Hitte, hogy visszatér hozzá Verbi a kis veréb, s újra hangos és vidám lesz az udvar. Megint átélnek sok csodát, mint tavaly, mikor néhány hetet itt töltött velük.Tovább…

Valami könnyes gondolat (BMJ!) Könnyekkel jött a reggel. Emlékkatona. Szondát nyomott arcomba, bugyogtak megrészegült szavak, szavaim részeg mámorában, alkoholba mártottalak. Lucskos fonottkalácsként hullt alá a tested, s míg a négyeshatoson oda-vissza melegedve jártam Budát és Pestet, a haldokló agysejtek, mint a Hold karéja fogytak és dagadtak, dagadtak és fogytak, énTovább…

Mari kiáltását hallottam. Aztán Peti nevetését. Majd egy csapódást, amit éles koppanás követett. Az angyal leesett. Begurult az asztal alá. A homok kiszóródott a szőnyegre. Ekkor Emese lépett a szobába. Mikor meglátta, hogy édesanyja ott hever a szőnyegen, akárcsak a kinti kosz, amit a gyerekek szoktak behordani a kertből, kiesettTovább…