és ketten. vagyunk sötétbarnán ölelkező szemeinkben Áradó lustabarna örömben, pupilládba szorul a tágas pillanat! Vele mozdul a világ, vele mozdulok én is – fekete cseppje fickándoz : összeszűkül, kitágul újra! Megmerülök. Bársonybarna tükörtó közepén a mélység Medrünkben lágyan fürdőzik a meztelen, parttalan meleg. lassan készül, fészkelődik, hangolódik rám, színesül aTovább…

  arra ébredtem az ereszen borsónyi jégdarabok neszeznek a kertet kisebb özönvíz lepi el kinéztem láttam a fák is megsemmisülésbe törölköznek hófehér villám hasította át a dimenziót a macska is fölnyivákolt alul fölül és középen is izzót az éjszaka mint egy hirtelen kivilágított sikátor meg kellett nézzem hajnal kettőre jártTovább…

Emlékszem milyen meghittek voltak a hajdanvolt tejeskávé illatú tavaszi hajnalok anyám arcán mennyei boldogságmosolyok a konyhában frissen sült kalács illatozott olyan volt minden reggel mint a legszentebb ünnepnapok A házat melegen ölelte a március-szülte verőfény a harmatos kertben kényesen bókoltak a korán ébredő nárciszok és talán titkos szenvedélyükről faggatták irigyenTovább…

és akkor megállok mert nem tudom merre kell mennem az utak már nem mutatnak semmi célt semerre semmi se erdők se tengerek se otthonok visszanézek látom körben minden ugyanaz se indulás se cél nézek az égre képtelen vagyok odaképzelni istent rég kihúztuk a listákról egymást és ezredszerre is leszögezem azTovább…

Olvadás Mi más jöhet a tél után mint a végérvényes búcsúzás ha már a hóember sárgarépa-orrán is örök nyomot hagy a csapodár téltündér egy különös délután és csupán a könny marad a hűvös hiány a csalódás a veszteség nyomán; ez már nem az a szikrázó varázs nem szerelem legfeljebb végsőTovább…

Ajándéknak érzem Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az emberTovább…

Nyáresti éjben alszik a túlpart: távoli, kéklő ormokba olvadt. Csönd tenyerében hallgat a sóhaj, bíboros álom árnyakra fényt varr. Rendez az Isten vágyat és vétket, összerak vérző törtből – egészet. *Első közlésTovább…

Válogatott versek. Szerzői kiadás, 2009 Érdekes világba vezetnek Dudás Sándor versei. Olyan világról lebbentik fel a fátylat, melyet mi – átlagemberek – csak hírből ismerünk. A hallássérültek világába. Dudás Sándor kemény, egyenes jellem, soha nem sajnáltatja magát. Verseire mégis valami különlegesen lágy líraiság jellemző, a beléjük kódolt dallamossággal vibráló világot tárnakTovább…