Csak azt éreztem, hogy egyre mélyebbre süppedek a cső alakú, zöld fotelban. Arra gondoltam, talán egy másik székben – ahol nem érezném magamat ennyire beszorítva – sokkal jobb lenne a helyzet. Közben, lopakodó gyorsasággal a gyomrom is egyre jobban elszorult, s egyre nehezebben vettem a levegőt. A könyvbemutató éppen, hogyTovább…
“Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.” /Sartre/ A hetvenes évek végén, másodéves főiskolás koromban, két szemeszteren át tanultam filozófiát Koch József tanár úrnál, aki már kezdetben másnak mutatkozott, mint kollégája, Hajdú elvtárs, a marxista ördögűző. Kochról akkoriban csak annyit lehetett tudni, hogy németszakos tanár, és kizárólag csakTovább…
Egy rendszer humánus voltát az minősíti a legjobban, ahogy a prostituáltakkal, a hajléktalanokkal és általában a kitaszítottakkal bánik… Azt, hogy a prostitúció alapvetően nem jó dolog, szinte senki sem tagadja. Ugyanakkor, hogy miért és mennyiben rossz, már kevesebben fogalmazzák meg. Meggyőződésem, hogy a prostitúcióért – a közvéleménnyel éles ellentétben –Tovább…
Legyünk túl a nehezén. Kezdem a legnagyobb hibámmal: lusta vagyok. Ezen nincs mit szépíteni, olyan gyökérbűn ez, ami – ha eljön az ideje – magáért tud beszélni. Ezen kívül, második legnagyobb hibám (szinte megosztott helyen az elsővel!), hogy nem szívlelem a konfliktusokat, bár tudom, tele van velük az egész világtörténelem.Tovább…
A párhuzamokról Nagyapám halála valóságos csapásként hatott rám. A közeli kultúrotthon parkjában felmásztam egy fa tetejére, majd órák múltán sem akartam onnan lejönni. Az volt az érzésem, rajtam kívül senki sincs tudatában annak, hogy mi történt. Nagyapámat, aki németül és csehül is jól beszélt, valójában ükapám, egy bizonyos Kovař AntalTovább…
Bizonyos szempontból őrültségnek tűnik olyan művekről írni, amelyek még nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. A magam részéről viszont könnyen el tudok képzelni egy olyan könyvet, amelynek a következő lenne a címe: Meg nem jelent művek recenziói. Hogy állításomat kellőképpen igazoljam, megírtam az első – és egyben talán kritikai alapulTovább…
– Miért nem írsz Hudiniről? – kérdezte tőlem egy barátom sörözgetés közben a Cafe Artistban, hogy szokásunkhoz híven, az irodalom- politika- magánéleti titkok Bermuda-háromszöge felé terelje beszélgetésünk folyamát. – Lerágott csont – csak ennyit válaszoltam, majd hozzátettem –, ugyan kit érdekel ma egy kifutófiúból és cirkuszi mutatványosból lett szabadulóművész története?Tovább…
Hat vagy hét éves lehettem, amikor a következőt álmodtam: talán a régi házunkban volt, a bányatelepiben, nem tudom pontosan. Szüleim előtt álltam, s ők hirtelen, mint egy álarcot, egyszerűen levették az arcukat. A döbbenettől meg sem tudtam moccanni. Ami ugyanis az álarcuk alatt volt, az leírhatatlan és számomra teljesen ismeretlenTovább…
Isfahán belvárosából egy hosszabb taxiúttal – körülbelül 8 kilométeres távolságról van szó – elérhető Ateshkadeh, ahol egy kisebb hegy tetején egy zoroaszteriánus tűztemplom foglal helyet. A hely perzsa elnevezése eredetileg “a tűz házát” jelenti (atesh=tűz, kadeh=ház, kisebb szoba), itt egyébként az építménynek és magának a helynek is ugyanaz a neve.Tovább…
Tíz éves koromtól jártam a Pécsszabolcsi Általános Iskolába, ez nagyban meghatározta akkori életemet és elképzeléseimet. Itt történt az egyik rajzórán, hogy rajztanárunk, Nádai Imre, az ókori görög szobrászat remekeinek képeit mutogatta nekünk – mondván, hogy tanuljunk valami művészettörténetet is – csodás férfi és női aktszobrokat, melyeknek a nemi szerve isTovább…