Otthonaink partjára vetett a vírussal fertőzött utca. Csordultig töltjük létünk tört poharát, ránk ömlik jólétünk felesleg-cucca. Folt lapít a féltett abroszon, kávézaccal rezeg a reggel. Csikkeket nyomkod a füstös délután. Zárt ajtó mögött küzd kettő az eggyel. Megsötétül minden megszokás, nem őrjít meg már a hírtelen. Csak a fénytelen, belakottTovább…

Keddi kérdés Kifogyott az éj. Fekete mérgét ki tölti újra? Szürkén kong a tér. Betépve néz szét. Szemét megszúrja a hajnali fény. Széttépett álmok tetemén lépked. Megint nincs remény: a hétfő álnok, de most már épp kedd. Kedden szakított. Egy hete volt már, gyötri a kétely. Rossz itt. És rosszTovább…

A „verstörött” a kádban ülve azt képzelem hogy nincs ihletem csak végzetem hogy ez a sok víz most a tenger betegként hánynék de nincs inger rím-lék verstörés betűk áznak versflotta áldoz hadi láznak papírhajóként süllyednek el bolond aki ír aki versel rezgő mobilom nyugati szél van aki felhív verseket kérTovább…

Hátha Már egy hónapja betolták, a százegyes megtelt. A családjában volt már rák. Csak húsz múlt, fel sem kelt. Falfehér. A piszok, szemét a kórház falait, mint a gyilkos kór szedi szét. Kéri a hazait, kihányja, majd vécépapír. Fecskendő, gyógyszerek. A kartonra ma már nem ír a nővér. A szelekTovább…

Ősz, háborúban a korongján lőtt nap ledobja hevét felhő-kötszerbe burkolva fény-ujja lőnek eső-bombák hullnak a frontra tele a park rég szép szétlőtt szirmokkal tele a park szétcsókolt levelekkel címzettjeik az elesett katonák valaki áttelel sok aki meghal a fák anyaszültre vetkőző anyák * Emberi a szöszt a köldökünkből mindig összegyűjtjükTovább…

Kiégés szavait behunytahogy senki se lássanemi némaságaférfiatlan álcahol adott hol elvetta lelke halandócsak lefolyó ondóteste örökké lett * Kő folyékonyan születtem kemény kővé váltam voltam üstökös tüze most kő egy házfalában a város fényei vakítanak (még sötét betonruhában is) és nem látom az embert csak a kő házait felhőt hasítóTovább…

Mondanivaló Van, akinél lezárul és pont, csöndben kijelentik, hogy vége. Másnál egy szomorú sóhaj, egy beteljesületlen óhaj, vagy egy rémült kiáltás van a mondat végén. Dühös kiabálás, megszegett utasítás, megválaszolatlan kérdés értelmetlen kérdőjellel: ez is lehet a sors. A mondat kezdőbetűje nagy, a végén is lesz egy írásjel. A kétTovább…

Lelked szobájában nehéz rendet rakni. Senki sem hibátlan. Az énből nem lesz mi. Falába vés a rend penészes hiánya. Zajért koldul a csend, magányod kihányja. Ködbe fűzött percek rozsdaette láncán megráznak, kik vertek. Nemből nem lesz talán. Ha mégis vad daccal sorsod lét-peremén átlépsz sáros arccal: taszigál a remény. KihűltTovább…