Mélyaltatás Az élet végtelenszer ismétlődik, suttogja a fülembe az ápolónő, míg a vénámba szúrja a tűt, de én tudom, hogy hazudik. A falon egy szétkent rovar újra összeáll, és elindul a fény felé. * Demens ikon Nem ismer meg. Az ágy szélén ül. Beszélni kezd, egy megbénult nyelv szavakat formál,Tovább…

HALK KIS BALLADA Meghalt az asszony, aki szép volt s akit versben dicsértem én mondom bizony, meghalt már szegény. Mint az árva, búsan és sután egyre sírdogált. Csak sírdogált s letért a földi utakról örökre egy ünnep délután. Az enyém volt ő s engemet, mint rózsát viselt a kebelén sTovább…

részem voltál most felragyogok csillám időt üres órát elhagyott a jóság tükrök tükre hol a távolság ege voltál most hátlapján hószakadás üres lap üres földrész tagok szépe szerte hulló százszorszép * még is csak a kék bálvány kék fura hogy rám se néz de néz ajka is rejtve van lehetTovább…

De jó lenne ismerni magunkat, de jó lenne tudni, mit miért teszünk, minek vagyunk a foglyai, milyen mélyen vannak bennünk múltunk eseményei, miért vagyunk. Orsi többnyire hallgatott, félrehúzódott, az órákon figyelt, de nem beszélt. Óvatosan nézegette új világát, figyelte, hogy ez is szép lesz-e. Orsiék nem egy porfészekből költöztek Budapestre,Tovább…

Sétálni utcákon bolyongó léptek nyomán, köszönni a korosodó fáknak, amikor némán meghajolnának erőtlen, tétova testem után. Ölelni a vén törzsükben rejtező erőt, süllyedni sárguló avarágyban, hinni az apró, égi csodákban, s hogy minden perc teremthet szép jövőt. Érteni a szótalan pillantások kegyét, titkok, csöndek, könnyek áradását, reményt látni a NapTovább…

…nem marad időm Hordozom túl a fellegen mit itt kéne szebben akarnom, a hold bámul rám, meztelen szívemet karomra hajtom. A holnap tegnapba temet, ki hal ennél ezerszer jobban? szóval feltépett földemet látom égmagas, hűlt halomban. Léptem nehéz útra bocsát, ingem csak játéka a szélnek, hogy’ vétkezhettem ekkorát, hogy súlyos-súlytalannakTovább…

Így is lehet…. Ott ül. Magában, csendben a járdán. Fedetlen fővel, kalaptalan. Szemében mosoly, előtte árván, apróra váró kalapja van. Mellette papír, rá mottója írva : “Adtok nevetve, adhattok sírva. Lesz majd helyetek, ha mellém kerültök, kanalam már van, most villára gyűjtök. “ * Lépésenként Én nem. Te sem. MárTovább…

nem változott semmi csak elherdáltam az amúgy is keveset valamihez képest eztán még inkább újságolvasó és keresztrejtvény fejtő jó polgár leszek reggelente majd vajként kenem magam és harapok nyelek tússzá minősítem lényem igazítom helyzetemet Frázisország alkotmányáhozTovább…

Vadregény az egész, pillants bárhová. Unalmas kalandok sürgetik, hogy mikor történik már az élet. Megnyugtató alázatra biztat Apa, Anya….a Biblia… Szürke biztonságod hallgatózik mindenhol, és közben eltelik, lejár, elmúlik, felnő, megváltozik. Becsapottként a “semmi ágát” kutatom, de már minden éltető dallam elhagyott. A reménytelenségbe vetett hitem a legnagyobb.Tovább…

– Kész vagyok – mondja Erik és nevet. Hanyagul huppan egy székre. Rengeteget dolgozik. Állatorvos. Megbeszéltük, ha végez, bejön kicsit beszélgetni. – Micsoda illatok! – szimatol a levegőbe, ha nem tévedek, rakott krumpli. – Jókor jöttél, éppen kész van. Tudom, hogy szereted! – fülig ér a szája. Eszünk, aztán beszélgetünk.Tovább…