Egy asszony kétségei 1. hibernált állapotban éltem huszonvalahány évig ma a köldököm nézem ami nem változik körülöttem mindenki a sajátját látja benne végesek látóköreink ránkhúzták a redőnyöket nem szüremkedik be sehonnan fény tengeralattjárókká váltunk vajon kopoltyúink emlékeznek még mi a funkciójuk? 2. Uram, azt hittem, meghallgatsz, és megtérnek szeretteim deTovább…

Ölelj át, illatod áradjon szét bőrömön, Tárulkozz ki, mint tavaszi pillangó, Puha kezeddel barangold be testemet, Ne hunyd le szemed, Oldozd fel bennem a félelmet, Hogy rideg szentélyből kihúzó denevérek Látványa ne riasszon többé! Erősíts meg engem, Illatod, mint emlékkép, éljen verseimben. Ne hagyj árván, szomjan, Ne hagyd elvarratlan’ elnyűttTovább…

  Talán csak nem jó helyen kerestelek eddig. A múlt, mint a homok, kifolyik az ujjaim közül, eltömíti az emlékezés járatait, beszivárog a hiány szülte lyukakba, hézagokba, s én hiába véllek felfedezni mindenhol, ahová a te korodban rejtőzni illik, félreeső zugokban, nyikorgó zárak, falépcsők réseiben, beesett szemgödrökben, ráncos szájszögletekben, azTovább…

Az újrainduló mutatókról 1. a régi falióra minden nap megáll 30-40 percre erőt gyűjt ilyenkor önbizalmat további körökhöz azután elindul ismét hogy folytassa útját a következő megállásig az állítólag közösen elfogadott (holott valójában szintén önkényesen megállapított) idő múlásától már régen elszakadt nem érdekli de a szolgálatot fontosnak tartja él mertTovább…

Megérkezés nélkül A fényes nap felé vonszolom magam, lelassulva, négyszög sivatagban, lehajtott fejjel araszolok, fölöttem lebeg a szél, konokul megállok, nem akarok megérkezni. * Öregség Melle nehezül, ideges gondjai a tavaszi tájban apróra tépik kék eget. A szorongás torzult kölykei érthetetlenül ordibálnak, megváltók ágálnak tucatszám. Szétmarcangolja sorsát és nem riasztjaTovább…

 Már csak átmosolyog rajtam a hatalmas Ég. Ha lenne még hitem, talán fohászkodnék. Meg nem értettségem magamba temetem: szívembe mart vádakkal hal ítéletem. Ajkam már nem mozdul és a szemem se lát; kerülgetem évtizedek hordalékát. Koldus-létem elé vetett lélek-moslék etet ma is, s úgy teszek, mintha jóllaknék. Ha marasztalsz, kényeztessTovább…

Olykor hosszan hallgatok, már-már pazarlom a csendet, de találtam én ebben, valami földöntúli rendet, itt, a nagy zajok korában – mondhatnám józanságot, de tudom, ezt meg kell magyarázzam, hát megteszem: ittas mind, ki túllármázza az életet, s most biztos a szokásosat képzeled: egy deci a pohár mellé, egy deci bele…Tovább…

Ki versében rejlő hű szavakkal, ki ecsettel, varázsos szén darabbal, ki dobbanó szíve tiszta énekével, ki hegedűből előcsalt víg zenével: Hirdesse! Hogy értse meg minden érző lelkű ember, érte virrad fel holnap is a zsenge reggel, érte ül a pacsirta a kerti faágra, s adja a világnak dalával tudtára, hogyTovább…

Chanson a párizsi szépasszonyokról Szeress brit dámát: régi lordok utódját, szeplőst, kékruhást: vagy norvég lánnyal lesd a fjordok fölött az őszi szélzúgást: szeress szír asszonyt: lassú tánctól vonagló, lomha kéjű nőt, sápadt, görög szajhát Bizáncból, arany-termekben vénülőt: szeress nagymellű, lágy flamandot, ki untan s lagymatag mozog: nem csókol asszony úgyTovább…

Az út vége Jócskán besötétedett már, mire felnyitotta szemét. Álmosan tekintett ki a kocsi ablakán, s abból a kevésből, amit látott a környező feketeségből, úgy ítélte, még mindig a kietlen vidéken haladnak. Kaktuszok és kígyók között. Megborzongott, mert felötlött benne, mennyire írtózik a kígyóktól. Oldalvást fordulva Gyulára nézett. Micsoda név!Tovább…