Egy napon lefekszem kertem közepére hagyom, nőjjenek a fák, sokasodjanak a gyomok, túlérett gyümölcsök illatára masírozzanak hangyacsapatok, merészkedjenek elő izgatott pelék, bundájukat fényesítve, paradicsomtövek,  muskátli levelek illatára rajzolják be csigák  a kertet lepjék el a rózsát, liliomot, levendulát, szitakötők, méhek, katicák , üljenek terített asztalhoz s üzenem, hagyjanak helyet aTovább…

“…és az Emlékek Országútja akárhány sávos is egy könnytócsába vezet” /Orbán Ottó: A repülés fölfedezése/ Miből gondolod, hogy emlékezni jó? Újra gombostűre szúrni önmagad. Törött árbocú lyukas az a hajó, ami a múltból a jelenbe haladt. Mögöttem is út van, és előttem is. Merev arcomba világít egy lámpa, és haTovább…

…azokban a pillanatokban szerettem leginkább …amikor hirtelen elhallgatott nem tervezett nem intézkedett …nem irányított és nem szerepelt ahogyan az ételt a szájához emelte …amint egy pillanatra az emlékeit kereste fáradtan …ahogyan elpilledt a fotelban mikor sebezhető volt …akár a folyóból iszogató zsiráfok lehetetlen testhelyzetben …amikor melege volt vagy fázott egészenTovább…

Night Funeral in Harlem Harlemben Éjjeli temetés: Azt a két jó kocsit Honnan szerezték? Ő nem fizetett, ügynök úr – Biztosítása rég beborult – De kaptak szaténdobozt neki vánkosul. Harlemben Éjjeli temetés: És ki küldött Virágkoszorút? Barátoktól érkezett virág – Mind azt akar, ha jő a túlvilág. Harlemben Éjjeli temetés:Tovább…

A poklos asszony virágoskertjében, mit légióként felvert már a gaz, ott járt a szél, hogy Istenről regéljen egy balladát, mi vén, de szent igaz. Hallgatta őt a bimbónyi pipacs, hogy mint dalol e délről jött legény. S lelkéhez ért a tomboló tavasz a zöld gumónak óvó rejtekén, hogy szerelmesen szélkarjábaTovább…

Vershajnal: /Tavaszok lángjai kelnek: Jaj, ti elbújt szívek! Színek gyűlnek kopárlátott szemetekre. Szorongtok most is, nem hogy köszöntenétek./ Hát tiszta égre vihart hozol? Nyugodj meg te átkozott, ki folyton bezárkózol! Szép nap lesz. Hallgasd! Harsog a nád, húzza nótáját a patak, s elmentek a varjak. Szép nap lesz. Ez márTovább…

Hová repüljek most én édes napom?! Nem találom helyem ezen a tavaszon! Tavalyi fáim tar földön hevernek, bolyongok ég alatt, kietlen telken. Sírnak a fák, törzsükön gyantakönnyek, évtizedek tanúi derékba törtek. Ágaikon vad, mély fűrészharapások, miért engedtétek Józsefek, ácsok?! Hová repüljek most én édes napom, ki hallja meg hontalan panaszom?Tovább…

Nagyanyámat látom, amint kiáll a tornácra az esőző sugarak alá s kibomlott kontyát kuszálja a tavaszi szél – elnéz a madárdalt sarjadzó kertje felé s tudom, ujjaiban bizsereg már a sózó mozdulat, mellyel magvakat szór a föld párálló gyomrába. Olyan régen volt, mikor kislányként vittem utána az ásót s aTovább…

Rettenetes dolog történt egy kanárimadár belefarolt a szélbe és kivájta belőle a szépet mint tudjuk ebbe halt bele Urbino doktor és sokan mások akik miközben a kanárival ejtőzködtek nem vették észre hogy ez a legvisszahozhatatlanabb órájuk. ©Sarolta Gyoker: Tört szabadságTovább…

Tavaly októberben megénekeltem egy versben a kert mélyén magasodó kéményt, amelynek peremén, fent a magasban most szerelmes galambok ülnek, egymással incselkednek. Két vihar között a ritka napfényes órák egyikén a kerti ösvényen, a régi padon ülve figyelem őket. Kivételes csend van, szélcsend, és emberi csend, csak a galambok burukkolása hallik.Tovább…