Száz év nagy idő. Sok minden történhet ez alatt. Mondhatni ez egy emberöltőnyi idő, de lehet több is. Van, amit el lehet felejteni, de van, amit nem. A száz évvel ezelőtti Trianont biztos nem lehet elfelejtenie magyar embernek! Ama nevezetes június 4-ei diktátum óta, generációk váltották egymást, de a fájdalomTovább…

„Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő: Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.” (Shakespeare) Szabó Lőrinc fordítása Mi az öregedés? Ki az öreg? Mikortól vagyunk úgymond öregek? Na, és kit érdekel az öregkor, kit érdekel az öregember, az öregasszony? Milliónyi kérdés… ami akárTovább…

–  Álmaimban valahol valamikor…- Valamiféle kocsmába tévedtem be. Félig-meddig italozónak, vegyes boltfélének nézett ki. Arra húzott valami. Tudom, meg volt tiltva nekem, barátnőm óva intett, nehogy igyak…Nem jó, árt az egészségemnek…No, ja, mit tudja ezt Ő. Közben valahonnan, valamiért emberek gyűltek nagytömegben és valahova igyekeztek. A kocsma előtt, kint azTovább…

1. Akarat …Az ember szeretne mindig nagyot markolni. És hamar! Gyakran nekiveselkedünk és várjuk a csodát. És a csoda mi vagyunk. Igen, mi! Mi hozzuk magunkkal, magunkban a csodát. A nagy várakozást, a vágyakozást valaki, vagy valami után. Igen, mi akarjuk, de rögtön!. Hiszünk valamiben. Van úgy, hogy kívülről várjukTovább…

Béla már túl volt a hatvanötön néha öníronikusan nyugernek nevezte magát, de az öregség nem fogott ki rajta. Még mindig tettre késznek érezte magát és még bizserget a vér ereiben, legalábbis így érezte. A haja alig őszült, szemüveget csak olvasásra használt, egyenes derékkal járkált az utcán és volt, hogy megTovább…

Íme, hát megleltem… 75. évemet! „Látjátuk feleim szümtükkel…” – valahogy így, a krónikás. Látjátok feleim szemetekkel…- mondom én most. Látjátok, itt vagyok. Megértem ezt is. Élek. Megértem a háromnegyed száz évet. Dicsekvés? Egy frászt. Ez tény. Ki hitte volna? Rémisztő vagy inkább örömteli. Ez sok vagy kevés? Így is feltehetjük,Tovább…

A múlt – szerintem – olyan, mint egy hatalmas freskó, egy festmény, egy falikép. Amely előttünk van, de csak nézni tudjuk. Látjuk a színeket, a tájat, az alakokat, a lendületet és a csendéletet, a halott tájat is egyben. Amelyek már megtörténtek, megvoltak, elmúltak és ezeken már nem lehet változtatni. CsakTovább…

–  Álmaimban, valahol, valamikor … –   Reggel 7 óra 14 perc. A félig leeresztett redőny mögött elég szürkés az ég. …Arra ébredtem, hogy azt álmodtam… Valahol, valamikor létszámleépítés miatt fölöslegesek listájára kerültem. Kirúgtak. Azaz nem teljesen. Átirányítottak valahova, valakihez. Elvégre mégis csak voltam, vagyok valaki. Egyetemi diplomámat a fiókbanTovább…