még csendes a madárvonulás útja de mindig kibomlik a szárnyakban a honvágy százezer éve vérét ajánlja a bárány hogy ne váljunk hollóvá ne vájjuk ki egymás szemét de ki akasztja fel korgó hasa fölé az elismerés aranynak látszó pléhmedálját ki fogadja el a hallgatás ezüstpénzét ki sóvárog az igazság utánTovább…

amikor fekete felhőló hátán elvonul az orkán derengő fény számolja meg a fákon maradt virágokat opálos ujjával rámutat az esélytelenekre s azok másodpercek töredéke alatt lehullnak jaj mennyi meddő álom a fűszálak között amikor a szélvihar késével összekaszabolt ég alatt ájult ágak szökevény szirmok borítják az utat a fasorban azTovább…

hagyjunk fel az életveszélyes vállalkozás próbálgatásával éljünk hittel hogy a szerelem kiolvassza a tájat a hosszú télből tanuljuk meg a csönd jelbeszédét szálljunk partra ahol biztonságban ébredünk nyújtsd el a csókidőt kedves avassuk egymás testét a szenvedély szentélyévé köszönöm hogy kilépsz az álmok gőzéből és nekem tartod magad melegen köszönömTovább…

téli estén meghasad a tér kormos kémények tartják az ég palotáját Isten összeráncolt szemöldöke közé viharfelhők gyűlnek hangosan zörög a kábult sötétséggel pöröl a szélkakas bádogtolla a fasorban szabadon nyargalnak a fák a Tó magányosan szendereg szürke szelek borzolják hullámos haját eltépi láncát a rab csónak és a mélybe süllyedTovább…

imádság a költőkért egy kérdés dübörög az éjszakában: vajon hány sohatöbbé-t bír elviselni a várakozás? porfelhőből font glóriát hoz egy angyal, de beüti szárnyát a fal kiszögelésébe. szeretet sziget a kert, nehezen vesz lélegzetet a tömény télszagban. mikor olvad ki a remény virradata? sötétben tapogatózik az ima: uram, védd megTovább…

Mindig veled pörölök Uram Kivel tehetném mással ha már csak a te kimeríthetetlen jóságodban hiszek De mondd már meg végre mennyi végtisztességen kell még részt vennem és mennyi holtat kell még zuhogó földgöröngyök dübörgése elől mellkasom koporsójában rejtegetnem És milyen vastagra növesszem bordáim mauzóleumát hogy a nevetségesen kántáló hangok neTovább…

gyász-szalagos ég alatt sóhajjá sorvad minden fájó gondolat váratlan pillanat szökteti a legígéretesebb álmot vesztett csata füstje száll amikor utoljára látnak szobád rabjai a tárgyak felszabadítják magukat rosszul záródó ajtódból elszabaduló huzat levési vállamon nyugvó kezed árnyékok rögtönzött szónoklatát hallgatja a fény szavak szilánkjain szél zörög verseidet védőkarként tartom aTovább…

varjú gubbaszt a nyár csontvázán a táj felett halk harangszó lebeg megszületik a ma a járókelők szemében íriszükön apró szigetek megrezzen rajtuk a remény visszfénye most a hallgatást tanulom tőled csillagképeket simogatok a hátadra az utolsó szerelem törvényerőre emelt eszményeit sorolom csillaghullást csókolok érzékeny hajlatodba amitől megremeg a kert újraTovább…

az elhatározás bűvöletében – Kovács József Hontalannak elnémult faliórákban jobblétre szenderül az idő. a hőségben megpuhult falakra a remény hét színét festi az ablakra akasztott kristály. fényképed nézem. tekintetedben a kockázat fénye. az elhatározás bűvöletét villantja mosolyod. pedig tudod, semmi nem változik: örökké margók mentén menetelni. a szabadság vakfolt aTovább…

a hallgatás katedrálisában üres hordó kong az este, a hegyek hullámos gerince belecsúszik a Tóba. bánat rejtőzik az árnyékban. fáradt pára rogy a napozóágyra. a ház forró- ságot lehel. virágok katalógusa a kert. elbódul az érett gyümölcsök illatától. az úton valamiféle látomás reszket, mintha te jönnél. súlytalanná válok a reméltTovább…