Szugita Hiszadzso magasrangú hivatalnok harmadik lánya. 1909-ben hozzáment Szugita Udai (杉田 宇内) festőművészhez, Ogurában éltek Kjúsú szigetén. Költő bátyja, Akahori Gesszen (青堀 月蟾) vezette őt be a haiku-írás rejtelmeibe. 1911-ben született lánya később szintén haiku költő lett Isi Maszako (石 昌子) néven. 1922-ben férjével együtt megkeresztelkedtek, áttértek a katolikus vallásra.Tovább…

A londoni kocsmákat nem szeretem. És az már majdnem egybeesik egy város nem-szeretetével. Ha London ennek ellenére volt szerethető, akkor London sokkal szerethetőbb, mint azok a városok, ahol eleddig életemben jártam. Vannak városok, ahol szeretem a kocsmákat. De nem ölelem magamhoz a várost. Annak ellenére nem rajongok a városért, hogyTovább…

Zárójelentés Rád pazaroltam magam. Olyan leszek én is, Mint a többi, aki csak kér, Mert nincs mit adnia. Ezután mindent elhiszek. Azt is, amiről tudom, nem igaz. Nem bántalak a valósággal, A hazugság vigasztal. Lábam közt steril patikaszag. Szadista kerestetik, Hogyha örömöt úgyse érzek, Legalább fájdalmat. * Szonda Nem vagyTovább…

Két lány Jó fej! Érted? Csípem… De hát hova tegyem? Már kétszer randiztunk, s nem feküdt le velem. Rosetta „És akkor az ember űrszonda képében leszáll egy jéghideg üstökös ölében.” Semmi Felállni, lépegetni, menni, menni… Amíg meg tudod tenni, ennyi… Semmi. Ökör? A szeretet és a gyűlölet közötti falon átTovább…

Ajándéknak érzem Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az emberTovább…

A báb nagyon hasonlít az emberhez s az ember nagyon hasonlít a bábhoz. Mikor az ősember az első halottat látta, nyilván döbbenten vette észre ezt az azonosságot.                                                                                                      /Kosztolányi Dezső: BÁBOK/ Németh Ilona / Stúdió K: Maya hajója / Fotó: Art Limes   Németh Ilona névjegykártyáján ez áll: bábos,Tovább…

varjú gubbaszt a nyár csontvázán a táj felett halk harangszó lebeg megszületik a ma a járókelők szemében íriszükön apró szigetek megrezzen rajtuk a remény visszfénye most a hallgatást tanulom tőled csillagképeket simogatok a hátadra az utolsó szerelem törvényerőre emelt eszményeit sorolom csillaghullást csókolok érzékeny hajlatodba amitől megremeg a kert újraTovább…

Mélyre süllyedt madársírásba mártózik a kert, csecsemőszín homályból véresen kiszakadt virágok az evidenciák. Most bármi megtörténhet. A véletlenek épp berendezkednek a gyémántcsend újracsiszolására. A Semmi patái kopognak a találkozások mozaikjaiból kikövezett létperonon. A mindenség súlytalan arca a félúton visszafordult folyók tükrein lobog; akár tajtékos állandóba feledkezett ladik, kiszorítja medréből aTovább…

Ha volna hova Hallgatom éjszakákon át, testedben fel-feldobban a távol hangja. Majd mintha kiszakadna tengermély öledből magányos sziklalétem szél marta darabja. Látom, szemed résén sós csepp csillan, verdeső pilláidon éledező kicsi nesz. Eressz, hogy denevér szárnyakon a lombokat legyintve, karmaim a lüktető csillagokba meresztve, hadd hozzak lágyan csorgó álmokat. VagyTovább…

a törzs csupasz a földön bíbor levelek sora reszket az ősz isteni sóhaja és a fűszálakat is betakarja nézd milyen méltósággal vetkőzik le a fa kopasz ágait az égre nyújtja mint egy rozsdás furulya örökké ugyanazt a nótát fújja és nem tudja kihez kellene fohászkodnia korai volna még havaznia ezTovább…