Hajnal. Éjgubóban alszik még. Reménylése hamvas-kék. Nyomot nem karcol rá idő, fény sem. Mi is az a végtelen? Idő és tér. Kívül-belül szemerkél. Első feltalált, vagy felfedezett? Mint falevélről elvándorló erezet… Percek érlelték, de emberek tették kimondottá. A tér pedig? Adott, mégis… Csak fogalmakban létezik. Jelenség és értelem. Felfogom-e, vagyTovább…

Az ember egyszer csak magára marad, ahogy elindult, amikor elszakadt. Az út végére is ugyanúgy ér. Elpattan valami. Talán egy ér. Az idő és tér ott elveszett. Már nem kergeti a felleget. Az avar lehet oly hangtalan, ha hűvös ősszel betakar, s ahogy alatta bomlik az élet nyűtt sejtekből ismétTovább…

Csitt! Ne olyan hangosan! Nem szeretném, ha egyesek megtudnák, hogy erre járok. Nem, nem egy elfuserált bagoly vagyok. Bizonyára csodálkozol, hogy hollóként éjszaka settenkedek itt, mi?! A helyzet az, hogy illegalitásban vagyok. Csitt! Köröznek, és nagyon kérlek, ne lődd le azt a poént, hogy „komámasszony, hol a holló”! Hogy-hogy miértTovább…

Vivaldi Mint az avar, ha belé fekszel. A hó ijedt fehér, angyal is lehetne. Így kellene élni. Akár madár lehetnék – csak avégett, hogy az ég kéksége eléggé bizonyos legyen. Tavasszal más lesz ez. Az öregség elszenderül. Olyasmi, mintha lábnyomok lennének a nyári homokban. S próbálna lépésről-lépésre, gyereklábakkal visszatalálni. *Tovább…

GINSBERG NE ÜVÖLTS szútra kockáidról a pontok már rég lekoptak de te még mindig megszállottan morzsolgatod a csont sorsvetődet az idő alpakka markába helyezted tökeidet hadd szorongassa s ha összekoccannak mint repedt harangok orákulumi csendben már azt hiszed hogy az angyalok is maszturbálnak zakatolsz mint korom-ittas gőzmozdony végighugyozva ismeretlen utakTovább…

Pillanatkép Ülök a teraszon, jéghideg üdítő az asztalon, lábam a széken, kezemben Radnóti válogatott versei. Álmosító késő délután. Becsukom a könyvet és nézem a kutyáimat. A német juhász (Lédy) és a Rottweiler (Roxi), mindketten kalandos úton kerültek hozzám. Lédy-t megvettem a lelketlen, alkoholista gazdájától, ahol egyméteres láncon volt kikötve, vízTovább…

A családos vadbodza tövében lakott Nyúlmama gyermekeivel Ugrival, Bugrival, Talpassal és Kormossal. Körülöttük virult a vadmurok fehér karikája, a mogyoró lágyan lengette pihe – puha barkáit, s a bodza fehér napernyői bódítóan illatoztak. Zsongott a rét, s az erdő trillázó madarai álomba ringatták a kicsiket. Amikor felébredtek, anyjuk meleg tejecskévelTovább…

A sok forgolódástól gyűrött pizsamám szélét simogatva már régen állok előtte. Hiába, mert nem néz rám. Tudom, hogy álmodom, de azt hiszem, ez a legjobb alkalom, hogy elmondjam mit is szeretnék… valami közvetítést oda, ahova még gondolni sem merek mostanában. Talán kérhetném esti imában is, de az másokért szól, megTovább…

Madaram Riadt kismadár, fáj ami fáj, fáj a világ. Karomba várlak, ölelő melegségbe, karomba zárlak, örök védettségbe. Riadt sirály, repülj szállj; velem repülj, velem szállj! Karomból nem engedlek, fészked ez már… Úristen, de szeretlek! Szívünk-lelkünk erre várt, riadt madár, riadt sirály. * Amíg élek Szeretlek, amíg élek, csak téged, csakisTovább…

Egy kép Két sejtelmes alak sziluettje lóg rendületlenül a fájdalom szögén. Te meg én. * Kétoldalú Ívet húzott karod és hátam háromszöge. Emléke hegein kirajzolódik tulajdonjogod s az örök haszonélvezet. * Álmomban Álmomban a lovam, hátam mögé lépett. Szájával megérintett. Megfordultam hát, s láttam, mint torzul csikóvá, kicsi gebévé. Megöleltem,Tovább…