Lásd, minden szólam elolvad a csendben, lassan kihunynak a fényes ablakok, ím, messze nő a távolság e rendben, csellómuzsikába burkolózhatok. Lágy húrokon most langyos est pilinkél, s látod, egybegyűjti mind a szót e táj, már elcsigázva te is megpihennél, hársunk illatába takarózhatnál. Lomha macska lépdel fenn a háztetőn, lustán pislákolTovább…

letérdelek az út meleg zajonganak az istenek melyikhez szóljak és miért nem elég hogyha egy megért nem elég hogyha rám tekint miért térdelek már megint elfáradtam a langyos út megáll velem majd messze fut meleg az út a szív hideg nem üzenek most senkinek nem üzenhet nekem se más mindenTovább…

régóta tartottam a villámlástól először Visegrádon szakadt szét a gyerekkor fölött a dörgést zápor kísérte az eső ezüstös nemesacél a fényjáték erejét a szomszédos hegyek visszhangozták remegett az ablakkeret kövéren esett le minden csepp de elkeskenyedett a föld közelében nyelték el őket a sártölcsérek és később is hányszor szinte márTovább…

Visszhang az árnyékban Itt minden árnyékban van. Ide nem hatol a fény. A víz színén szó visszhangja bugyborékol. Mélyben terjed hangtalan hang: – Ütni, ütni, vigyázni. Rést ne hagyjak, ki ne üssenek. Folyamatos a nyomás. Egyszer kihagy a figyelmem, abban a pillanatban kiütnek, lenyomnak. Ütni, ütni, vigyázni. Nyomás. Nem hagyom. Ütök.Tovább…

ŐSROBBANÁS „Ősrobbanás” az Isten szívverése, megszületik, és megszűnik minden, de nem múlik örökre. Egy másik dobbanásban, majd más fajok jönnek,más környezetben. Örömmel kellene élnünk minden pillanatot, messzebbre nézni, túl azon, amit kitaláltunk. Még a hulló csillagon is a halált véljük látni, az élettel teli végtelen térben. * DENEVÉR Duzzogva lógTovább…

A hangodat szerettem leginkább, Mint párás időben a friss kenyeret, A hozzám mindig baráti és könnyed, Szerelemre hívó kedvességedet A kezedet szerettem leginkább, Mely apró, hűs és patyolatfehér, A milliónyi szépség a világon Mind kevés, mi kezeddel felér A szemedet szerettem én leginkább, Mely hol ártatlan-kék, hol mohazöld, Nincs alkotás,Tovább…

Szerelemcsokor Örömet adni, örömet kapni… Mindig veled, ha tehetném…, szépet adni, ezt szeretném; tested, lelked simogatnám, szívem, lelkem neked adnám. Feléd árad szeretetem, patakból folyó, kiköt a tengeren… Öleljen örökké a csillagbokor, az általam adott szerelemcsokor. * Szeretném Ilcsikének Jó urad lennék, ha engednéd… Én szeretném! Kezed kezembe venném, szádonTovább…

Szakálos Fédra, pécsi középiskolás, – az ANK Gimnázium tanulója, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin állandó szerzője – , három verset küldött az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet versíró pályázatára. E pályázat 2017. január 3-án általános és középiskolás tanulók számára kínált versírásban megmérettetési lehetőséget, Legyen álmod kerek erdő, címmel.Tovább…

“a szív vérével írt könyvek közé tartozik” Beöthy Zsolt   2013-ban adták át Alsósztregován a felújított Madách-kastélyt, Az ember tragédiája írójának szülőházát. A kúriáról így ír a tizenhét éves Madách Lónyay Menyhértnek küldött levelében: E vad csendes magány neki kimondhatatlan bájt foglal magában. A ház el van rejtve a világTovább…

A miskolci 18 éves, most érettségizett Szabados Zsófia az esélytelenek nyugalmával nevezett be Virágzás című versciklusával, a Debreceni Nagyerdőért Egyesület irodalmi pályázatára és meglepetésére első helyezett lett a középiskolás korosztály vers kategóriájában. A szüleinek még nagyobb meglepetés volt az első díj, eddig nem is tudták, hogy a lányuk verseket ír.Tovább…