NEM VOLT IDŐNK Midőn kerestük egymás kezét mi – földlakók hirtelen hétmilliárdnyian lettünk – – – szeretni már nem volt időnk…! * GYÁSZ A harangszó sikoltva hagyja el a harangot egy falu talpig gyászban kaszák lógnak a diófaágon most más-valaki arat sarjú-életet… * KRÁTEREK A katonák mielőtt még bombáikat kioldanákTovább…

Lelkemben megannyi dallam szól. Szól a fáradhatatlan, víg dallam, a keserédes, szól a mindenkiért tevő, sőt, a negédes, ám egyetlenegyet nem állhatok: s hamist, sőt, az áltatót! De még ezeket is halkan tűröm, mert egy hallgató birka lettem.., pedig nem így kezdtem. Igaz voltam egyszer, de a rendszer átitatott. NemTovább…

A szereplők és a történet kitaláltak, a valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet. Sosem volt gondom a lopással. Ha az egyiknek nem fontos annyira, hogy vigyázzon rá, a másiknak meg kell, miért ne venné el. Ugyanígy van ez a nőkkel. Ha minden tökéletes, nem lehet elszeretni. HaTovább…

A minap a klozeten üldögélve (inspiráló környezet: az elmúlás és a „mivé lesz minden” melankóliája a testi-lelki megkönnyebbüléssel ötvözve) részesültem váratlanul amolyan buddhista megvilágosodás-élményben. A fülke csöndjét koppanás törte meg: megtermett poloska szállt le az orrom elé egy száradni kitett és aztán ottfelejtett gumicsizmára. Unalmasan konvex pohos testét esetlenül vonszoltákTovább…

Szóval az úgy volt, hogy nagyon fellelkesültem, mert sikerült bevásárolnom, és mert szuperül működik a malmom, úgyhogy megvettem egy arcpakolás alapanyagait, jelesül krumplit, fejes káposztát, és egy tojás fehérjét. Szeretem az otthon készíthető arcpakolásokat, azokról tudom, hogy mi van bennük. Rögvest ki is próbáltam magamon, és bár csíp rendesen, deTovább…

LILIOM UTCA EGY Abban a házban lakott a fehér lovas – teste még világol, mint láthatatlan huzalon lengő artistáé a sötét színpadon. Abban a házban lakott a láz valamikor – vörös pióca ostorszíja járta be testem és mint lábadozóra, zárta rám a hűvös falakat. Abban a házban laktunk mi kettenTovább…

Valaki belép az első ajtón, kinyitja a második ablakot, majd átsétál az utolsó szobába. Történetesen éppen ott lángolok, hiába csüngedez a záporeső lába, perceken belül hamuvá égek, szerteszórnak a megjátszott alázatok, vagy a magasztos felsőbbrendűségek. Belépsz, mert tudod, odáig vagyok sőt vissza is a határpontokért. Olyankor lépsz be, amikor nemTovább…

zsebhaiku zsebtolvajomtól szíves elnézést kérek amiért üres * köszönet nagyon köszönöm a rosszkívánságokat jóbarátaim * édes nyújtsd felém tésztád mutasd szép sodrófádat bejglidet édes * fétis egy fétisiszta igen beleszeretett a kamatlábba * haikumentes haikumentes születésnapi tortát kérek ha lehet * a tükörben sötétedéskor a tükörben migránsnak néztem magamat *Tovább…

– Ez az én léghajóm. Én építettem. Megvéd mindentől. Téged beengedlek. Csak az álmok vannak, azok maradtak, pszichedelikus álmok, mintha LSD-t szednél, repülés, egy léghajóval, kiszabadulsz, és nevetsz, mint még soha. Ugye, érted? – Értem. Én félek a magasban. Tériszonyom van. – Nekem emberiszonyom. Ezért repülök. A magasból olyanok, akárTovább…

A ló… az egy állat a síkon térben látom előre köszön a mályvavérszínű rozsdás estben a gonosszal vemhes éjszakákon felnyergelem a vérízű vágyat.. a zabla, a zabla ne menj a zabba siheder izgalom pattog alfelemen kidől egy lámpaoszlop riog a neon a városra folyik komondorok…azok állatok instrumentumok talapzatokról márvány szemekTovább…