S Lee Eugenia: Szóval…

Szóval az úgy volt, hogy nagyon fellelkesültem, mert sikerült bevásárolnom, és mert szuperül működik a malmom, úgyhogy megvettem egy arcpakolás alapanyagait, jelesül krumplit, fejes káposztát, és egy tojás fehérjét. Szeretem az otthon készíthető arcpakolásokat, azokról tudom, hogy mi van bennük. Rögvest ki is próbáltam magamon, és bár csíp rendesen, de nagyon jó a végeredmény. Persze a pakolást a malommal készítettem, egyszerűen összeőröltem minden hozzávalót és kész, elég kenhető massza lett belőle. Aztán megjött a férjem meg a gyerek is, és én nagy lelkesen nekiálltam az uram arcának, ugyanis a gyerek még időben elmenekült a lakásába. Első körben kapott mitteszer eltávolító csedzsui vulkáni hamu maszkot az orrára, meg az állára, és a homlokára, tisztító fekete hamu maszkot a többi részére az arcának, de azt megelőzően még a fejére húztam a fehér alapon piros pöttyös plüss nyuszifület, hogy a haja ne legyen olyan. Ekkor rohan el a gyerek sikítva…Rászáradt a cucc, lehúztam, szép lett, mondtam, hogy a feketét mossa le vízzel, lemosta, de már nyafogott, hogy nem akar ennél többet, mondom dehogynem, csak még nem tudsz róla, és különben is ezért elgyalogoltam ebben a hőségben a boltig, ledaráltam, előkészítettem, vagy rád kenjük, vagy ki kell dobni. Na jó, kend!- mondta megadóan, Körbetekertem a fejét egy nagyobb törölközővel, de hiába mondtam, hogy feküdjön le, nem, ő ül. Jó, hát akkor ülve. Ráraktam a krumplis káposztás cuccot az arcára, és máris visított, hogy de csíp. Mondom persze, hogy csíp, mert hidratál. Ki van száradva a bőröd, hiába a szuper férfi arckrém ha nem használod, most majd rendbe jön. Ugyan, az nem volt a leírásban, de én bevizeztem a mándu főző lenvásznamat, és rátettem a fejére abban a reményben, hogy addig sem tud beszélni. Ez mondjuk nagyjából működött is, a vacsorakészítés ideje alatt elég csendben volt, bár némi “csíp” és “utálom ezt” azért kiszivárgott a sűrű szövésű len alól, de én főztem, úgy tettem, mint aki nem hallja. Akkor kezdett mocorogni, mikor sütöttem a halat, annak az illata átment az egész liternyi pakoláson. Mondtam neki, hogy mire kész a vacsi, leszedem róla. Kész is lett, addigra épp lejárt a harminc perc, szóltam, hogy leveheti. Hogy ő nem tudja, szedjem le én. Nosza, összehajtogattam a törölközőt a fején, a nyakánál fogva felhúztam – így még soha nem kapaszkodott belém – odavezettem a konyhai mosogatóhoz, nehogy elduguljon a fürdőben a mosdókagyló, lehúztam a dolog nagyját a textilekkel, majd mondtam neki, hogy hideg vízzel lemoshatja. Hát akkora pacsát rendezett, hogy úszott a lakás a vízben, közben vörösödött a feje, és egyre csak sziszegett, hogy csíp. Elzártam a csapot, kapott egy pihe-puha friss törölközőt, meg egy utasítást, hogy nem szabad dörzsölni csak tapogatni, és vérben forgó szemekkel nézve rám csapkodta az arcát a törölközővel. Beszaladtam a botrányosan drága Elizabeth Arden krémemért a fürdőbe, bekentem vele az arcát, amitől csak még jobban sziszegett, hogy de ez is csíp. Megnyugtattam, hogy 5 perc és nem fog, de szerintem nem hitt nekem, azonban valóban elmúlt a vörösség, csak a haja áll még furcsán a nyuszifül miatt. Nagy sóhajok között megevett egy hatalmas sült makrélát, egy nagy tál sűrű levest, egy még nagyobb tál rizst, és csak a frissen préselt uborkalénél láttam, hogy kezd megbocsájtani a tortúráért, amit pedig naponta kéne ismételni, hogy a nyár, a por, és a folyadékhiány ellensúlyozva legyen. Pár perccel ezelőtt felhívta a barátja, hogy nem megy-e ki vele ma este, mondtam, hogy mehet, erre boldogan nézegette magát a tükörben, hogy bár nagyon szar volt, de tényleg jó az eredmény, majd elhúzott kelet felé vigyorogva.

*Első közlés