Vogel Róbert versei

bárhol is vagy idegen
varratod vagy ingeden
én tudok mosolyt
olyant ki moss rám
és étkét érti
tenyere magasán
nehéz
fáradt a kéz
csak oltalma könnyű
mint fák lélegzetén
a hajnali méz

*

édes árny
lépked esti
pára súllyal
itthon újra
kertvégből van takarója
lámpása az ablakok
titka láza
én vagyok

*

időtlen gyermeki mélyből
révült megállók
és padkák között
el nem ragadva
el nem eresztve
a lökdösődő semmit
szalad
szakít
mi végre is
mily régről is
alvó némaságom

*

málna piros
ha gyalázol
rutin vagy
nem virágból
árnyad fűz
űz
retekből
meg mákból
titkod vagyok
leendő virágod

*

csomagolok
guberajó gyűjtöm a hangokat
száradó lepedők
mondhatni nyári hisztéria
csomag-hangok
jelölt festékszagúak
ó én ártatlan ó ártatlan
fiúcska lendkerék
tenyerem guruló testvidék
dó ré mi fá szó lá ti dó
trutyi meleg őskagyló
itt a tenger
kint száraz öv
feszülve sötét égitestnek
csomag-hangok
mondhatni nyári
gyúlt hullt
parittya
törmelék
kiesek
kinek is vagyok
arc meleg
nyár fedett
harci méz

*Első közlés