Barabás Szilvia: Új fejezet

Szerelmünk könyvének pergő lapjai
tintába zárt betűillatot lehelnek arcomra,
és ahogy tiszta lélekkel homlokom
neveletlen hajtincseibe fúlnak,
megidézik remegő ujjaidnak
bőrömön elhaló, finom érintését.
Rövid a gyász, mert türelmetlen
vágyaink ősi, pajzán rézkarcokat
nyomnak a szűz papírlapokra, s
mint fehér lepedő mély ráncaiból
a por, kimondatlan gondolataink
hátsózsebeiből úgy rebbennek fel
még álomborzas, becéző szavaink.
Szanaszét szaladnak, aztán, mint
kényes, fázós macska hazatérve,
elnyújtóznak kemencetestünk
bókokra éhes gyönyörpontjain.
Monoton, halk suttogásod hallom
a selymes papírpaplan zizegésben,
és kötetünk oldalain hajnalkoszorús
körmondattá fonódnak össze a kéjben,
eddig gazdátlan, didergő öleléseink.

 

Forrás: dokk