Egyedül sétált a kiállító teremben, nem akart senkivel sem beszélgetni, egy-egy udvarias köszönésen kívül nem akart többet. Dani tehetséges fotós volt, nemcsak szeme, de szíve és esze is volt a fényképezőgép kezeléséhez. Állami gondozása megszűnt, munkát keresett, a portás be sem engedte, a kapu előtt találkoztak, a fiú egy kismacskátTovább…

Pécsi Jonatán december elején úgy érezte, mintha folyamatosan sötétségben élne, mintha a csillagtalan éjszakák után valahogy nem akarna megérkezni a nappal. Ehelyett valami félhomályos, ködös valami vánszorog az ünnepi fényben ébredező város fölé, úgy hét óra tájt. Egy ilyen nap után tartott hazafele Jonatán, amikor az utcai lámpák ezüst fényébenTovább…

Ki tudja, mi van mögötte, talán fele ennyire se szép, lehet a magány rejtekhelye ez vagy a némán tűrt pofonoké, de ha hunyorogva nézed vagy éppen könnyes szemmel, csak remegő színes karikák, s ha összeérnek, halmazaikban csupa decemberi titok ring, mintha apró világítótornyok üzennének: ezt vártad, itt megérkezhetsz! *Első közlésTovább…

Amitől lelkesültek egykor A kertmozit elhagyták a filmek, a székeket benőtte a gyom. Az utolsó metró elment, a kutyából az éji dal kifogyott. A nézők megmaradtak, csupán vénebbek lettek, megsárgult szamizdatokat dugdosnak fiókjaikban önmaguk elől. S ha véletlenül megtalálják, beleborzonganak abba, amitől lelkesültek egykor. * Kopogtatás nélkül Sok egymásra rakottTovább…

Első ének Fogadd el a vasat, a lázlapodból magán- papírrepülőt, a pokoléniások? sétáját a leöldösött tájban, a hajnalzenét, ami egymáshoz csendesíti hajad és ébredésed. * Diktátum egy állapothoz Királytekintetek a páramérőn a múzeumban. Lídólovak gipszrepülésem karcolható gipszfogai. Kaktusztüskék, pedig utolsó útjukon a növényevők. Szobrászkéz ökölben estig, majd hajnalig. Az elkóborló,Tovább…

R. ma reggel elcsúszott egy csigán, amely a nedves idő miatt a járdán keresett menedéket. R. majdnem el is esett, s a közjáték valahogy egészen elrontotta a napját, innentől kezdve semmi sem sikerült: az irodában kilöttyent a reggeli kávé, a fontos ügyfél tíz percet késett a fontos tárgyalásról, hazaindulván sorTovább…

“Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.” /Sartre/   A hetvenes évek végén, másodéves főiskolás koromban, két szemeszteren át tanultam filozófiát Koch József tanár úrnál, aki már kezdetben  másnak  mutatkozott,  mint  kollégája, Hajdú  elvtárs,  a  marxista  ördögűző.  Kochról akkoriban  csak  annyit  lehetett  tudni,  hogy németszakos tanár, és kizárólag csakTovább…

– Nézd csak, útközben ezt találtam neked. – Egy gesztenye? – Igen, állt az iskola sarkánál egy öreg vadgesztenyefa, alatta a fűben egy csomó lehullott gesztenyével. Ez az egy valahogy kitűnt a többi közül. Pedig elhiheted, az én magasságomból nézve elég egyformák. Mintha azt kérte volna: vigyél magaddal a kislányodnak.Tovább…

(1) Mint lécet a sáros földbe, éjvízi versembe úgy szúrtam azt a földmérő-motívumot a dolgos kézből kihullott eszközökről. Persze, valaha K-éi lehettek, de róla egy szót se többet, ő egy efféle versből mindenképp kihagyandó. De hát, ha így is teszek – ő, e század földmérői közt első, menthetetlenül benne van.Tovább…