a, minden tavasszal virághabot könnyeznek a cseresznyefák b, a fecskék sárból építík fészkeiket és álmaikat c, tavaszi szelek sétálnak az április idegpályáin d, a napsugár szép csendben botladozik a virágzó réten e, szőnyeggé szövi a madárcsivitelés a fák ágait f, rügyek robbanak a fák kemény testéből a tiszta légbe g,Tovább…
Csak az absztrakt haiku tudja megteremteni a misztériumot, miközben vaskemény költészetet kalapál vissza a sorokba. (Allen Ginsberg) A természet az ember szülője, szellemi és testi táplálója, aki elmereng ezen, az máris közel került a haikuhoz. Hol szorosan, vagy tartalmilag és formailag vonzódva, kötődve hozzá, hol csak egy érzést őrizve, mikorTovább…
Part Megszőkült füzek hajfürtjeit mossa az örvénylő folyó. Minden A víz elsiet, a gyors idő eliszkol, pantha rei tovább. Jégvirág Ma már csak álom a befagyott ablakra írt ákom-bákom. Küszködő küzdés Sokáig halni sem akarsz, aztán meg már élni se nagyon. Semmittevő Haszontalanná úgy válj, hogy elfeledjen végleg a haszon.Tovább…
Fodor Ákosról Csak az irodalom adhatja meg, hogy kapcsolatba lépjünk elképzelt alakokkal, átéljünk meg nem történt eseteket. Megvallom, többre tartom és értékelem az egy-egy cselekedetben rejlő elszántságot, a szépség iránti vágyakozást és az abban megbúvó lendületet, mint a megvalósuló földi hatását. A szellem eleven izgalmát érzem ilyenkor, nem csak aTovább…
téli napsütés ráfagyott árnyékom a ló hátára * minden reggel csiszolgat játékán az őszi tücsök * jó társaságban hajnalkavirágokkal reggelizem * beteg vadliba hideg éjbe zuhant le elszenderülni * minden áldott nap másnak mutatja magát a gyapotrózsa * beleborzongok ilyen őszvégi este az alvilág lehet * mint a sötét éjTovább…
Végtelenség Olyan messzire mentem, hogy az út végén magam maradtam. Nászinduló Borzongató a lúdbőrző teste. Sajgó táj tájfun után. Holdtenger Égbe emelte a moccanó dagály a fölkelő holdat. Látótávolság Semmi sem látszik, még a tejsűrű köd sem, akkora köd van. Gyűjtőszenvedély Gereblyeélet: kellőt húz-von, fölöset magaTovább…
天高し蔓の先皆よるべなき ten takashi tsuru no saki mina yorube naki magas az égbolt kacsokkal kapaszkodó lián nem éri fel * いかなごにまづ箸おろし母恋し ikanago ni mazu hashi oroshi haha koishi csíkhal-evés közben anyám emléke tört rám pálcám lebénult * もの置けばそこに生まれぬ秋の蔭 monōkeba sokoniumaren akinokage csak le kell tenni valamit s megszületik egy őszi árnyékTovább…
Téli áhítat Magadnak se tűnj fel, járj halk léptekkel, hó mindent beborít. * Villamos téli ködben csilingel kacér, fényes ruhában. * Nap sugarai mosolyt csalnak arcomra hideg reggelen. * Fátyolos alkony pírja. Jegenyesor, sors és útmutató. * Est fényeit szél sodorta tova, csillag csillagba karol. * Hólepte üres pad, emlékeketTovább…
Szugita Hiszadzso magasrangú hivatalnok harmadik lánya. 1909-ben hozzáment Szugita Udai (杉田 宇内) festőművészhez, Ogurában éltek Kjúsú szigetén. Költő bátyja, Akahori Gesszen (青堀 月蟾) vezette őt be a haiku-írás rejtelmeibe. 1911-ben született lánya később szintén haiku költő lett Isi Maszako (石 昌子) néven. 1922-ben férjével együtt megkeresztelkedtek, áttértek a katolikus vallásra.Tovább…
(Nagyszüleim emlékére) A templom Barokk tornya, mint Isten ujja – napsugár – az ég apszisán. * Aratás Szemben a mezőn porfelhő tolja maga előtt a kombájnt. * Kálvária domb* Sírhant tetején keresztek: újrakezdés a vihar után. * „Boldog névnapot!” Omladozó ház ablakában kifakult már a képeslap. * Gyerekkori emlék NyáriTovább…