Hibázik a gépem. A számító. Gépem. Elszámolja magát. Legutóbb például kihagyta a “v”-ket egy, a szerkesztőnek írott levelemből: “Délutáni alvás után: publikálatlan szövegeim nincsenek, hacsak első meséim nem kaparom elő, és írom át, hanem szívesen írok nektek egy olyat, amit tegnap a Facebook-oldalamra kitettem. Hibázik a számítógépem címmel és ürüggyelTovább…

Száz év nagy idő. Sok minden történhet ez alatt. Mondhatni ez egy emberöltőnyi idő, de lehet több is. Van, amit el lehet felejteni, de van, amit nem. A száz évvel ezelőtti Trianont biztos nem lehet elfelejtenie magyar embernek! Ama nevezetes június 4-ei diktátum óta, generációk váltották egymást, de a fájdalomTovább…

– Anya, az ott egy dinoszaurusz! – Az csak a boltos bácsi. – Nem az. Hanem az a nagy, zöld! – Talán dinnye. – Hosszú nyaka van. – Talán egy kígyó van a dinnyén. – A kígyók nem ordítanak ilyen hangosan. – Apád lassan hazaér a kocsmából. – De ezTovább…

A sakktábla kockái: éj és nap. Bábuk vagyunk a sors keze alatt, ő játszik velünk, tologat, kiüt és a sötét dobozba visszarak. (Omar Khajjám) Ültem a busz hátuljában, mint távirányítós autómban a lemerült laposelem. Az ölemben kis hátizsákom, abból húzogattam ki és rágcsáltam a ropit, néztem bambán kifelé, de nemTovább…

Gyakran megfordultam a téren, ahol egy időben a kedvenc padomon üldögéltem. Most éppen egy hajléktalan foglalta el a nyári hónapokra. Kétlem, hogy a kilátás vonzotta volna, habár a padról odalátni a környék törzskocsmájára. Nem jártam ott már régen, hiszen volt, aki inni adjon. De nem ez az érdekes, csak aTovább…

„Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő: Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.” (Shakespeare) Szabó Lőrinc fordítása Mi az öregedés? Ki az öreg? Mikortól vagyunk úgymond öregek? Na, és kit érdekel az öregkor, kit érdekel az öregember, az öregasszony? Milliónyi kérdés… ami akárTovább…

Sudárszépek. Nem tudom, hol olvastam ezt a montenegrói nőkről. De azóta is ott forog a fejemben ez a szó, ha meglátok egy lányt, asszonyt, aki Montenegróban sírt rá a világra, és ott sétál előttem, vagy épp közelít felém. Ha pedig tekintetünk összevillan, szikrázik a levegő. No, nem azért, mert annyiraTovább…

Ha minden jól megy, pár hónap, és újra képes leszek járni. A komfortzónátokból kilépni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem – szólt önismereti csoportunk jelmondata, és a trénerünk nagyon büszke volt, hogy ezt egyedül sikerült kitalálnia. De miért is kellett beiratkoznom erre a szorongáskezelő terápiára?Tovább…

Az ezüst színű Opel Astra lassan fordult be a tízemeletes panelházak közé. Délelőtt tíz órakor kevesen jártak az utcán. A felnőttek dolgoztak, a gyerekek iskolában, óvodában voltak. Csinos, fiatal anyuka sétáltatta két- két és féléves kisfiát a koratavaszi napsütésben. A szemben lévő járdán idős néni húzta maga után bevásárlókocsiját. NemTovább…

Májusi forróság a kisváros főterén, mintha egy görög szigeten (legyen, mondjuk, Kréta) lennénk augusztusban. Lottózó, kínai áruház, gyógyszertár (apotheke), ahol nem csak a „bemelegítés kihagyhatatlan”, de „segítség” is jöhet „két falat között”. A hatóság hivatala monarchia-sárga falakkal, ahonnan éppen a főügyész (dr. Szucsigan-Menelaosz) lép ki két kis kuvasszal. A tűzoltóságTovább…