– Drága Feleségem – írta a hadifogoly. Minden levelében ez volt a megszólítás. Tudta, hogy a munkájáról nem írhat. Ezért többnyire így folytatta: – Nagyon hiányzol! Volt, amikor az írta még utána: – Remélem, hamarosan vége lesz a háborúnak és újból láthatlak. Bemutatta a levelet, itt nem pecsételte le aTovább…

lett a földrajztanár új mániája. Korábban megelégedett azzal, hogy tudjuk minden ország fővárosát, államformáját, népességét, területét, éghajlatát és hivatalos nyelvét. A legmélyebb álmunkból felkeltve is. Azt mondta, ez a belépő szint, aki nem tudja, megbukik. Minden órán kipécézett magának öt diákot, akiket egymás után szólított fel. Ilyenkor gyorsan fel kellettTovább…

Már három egész hattized napja próbálom összerakni ezt a kurva pelenkázót. Nem jó, de nem is tragikus. Megropogtatom a hátam. Saci csak holnap jön haza, addig befejezem. Az ajtók nem záródnak. Hiába állítgatom azokat a rohadt zsanérokat úgy, ahogy meg van írva, akad. Vagy épp, hogy nem ér össze. GyűlölömTovább…

Koromsötét van. Megpróbálok felülni, de beleverem a fejem valamibe. Tapogatózom, lécek vannak a fejem felett, érzem, ahogy egy szálka belemegy az ujjamba, elkapom a kezem, felszisszenek. Oldalt is lécekbe ütközöm. Megmozdulok, mire éles fájdalom hasít az oldalamba. Egyre gyorsabban ver a szívem, olyan mintha a torkomban dobogna. Kiabálni kezdek, újabbTovább…

/ Mese – részlet / A nyárfa úgy gondolta, ideje lenne felébredni mély álmából. Lassan levelet kell bontani, helyet adni a madaraknak. Hitte, hogy visszatér hozzá Verbi a kis veréb, s újra hangos és vidám lesz az udvar. Megint átélnek sok csodát, mint tavaly, mikor néhány hetet itt töltött velük.Tovább…

Mari kiáltását hallottam. Aztán Peti nevetését. Majd egy csapódást, amit éles koppanás követett. Az angyal leesett. Begurult az asztal alá. A homok kiszóródott a szőnyegre. Ekkor Emese lépett a szobába. Mikor meglátta, hogy édesanyja ott hever a szőnyegen, akárcsak a kinti kosz, amit a gyerekek szoktak behordani a kertből, kiesettTovább…

Elege lett a világjárásból? Úgy döntött, mégiscsak visszatér a mi békés városunkba, kedves Franz?  – nézett rá mosolyogva a főhadnagy. És ő szemeit lesütve állt a szoba közepén, illő távolságban a hatalmas faragott asztaltól, amire a főhadnagy kitárt karokkal, két kézzel támaszkodott. De így is látta: abban a mosolyban nemTovább…

Utál vezetni. Ez jár Bence fejében. Soha nem tudta megérteni azokat, akik élvezettel kocsikáznak át éjszakákat. Számára csak egy eszköz volt, amivel hamarabb juthatott el a céljához. Már ha a kocsi be nem szart közben, ahogy azt a fűtés már megtette. Remegő kézzel vesz ki egy szál cigit Gábor dobozából.Tovább…

/ részlet / A nyárfa úgy gondolta, ideje lenne felébredni mély álmából. Lassan levelet kell bontani, helyet adni a madaraknak. Hitte, hogy visszatér hozzá Verbi a kis veréb, s újra hangos és vidám lesz az udvar. Megint átélnek sok csodát, mint tavaly, mikor néhány hetet itt töltött velük. Nem, nemTovább…

Kicsengettek. Amarilla bepakolta a tankönyveit és a füzetét az iskolatáskájába. Mielőtt elindult félszeg pillantásokat vetett Danira, aki önfeledten nevetgélt Dyttával a padtársnőjével. Kedveszegett hangulatán ez a pillanat mit se javított, sőt alább hangolta. A sírás szorongatta a torkát, arcizmai akaratlanul is belerándultak. Egyszerű tény, a méltóságán nem eshet csorba. ATovább…