Ha érezném vágyad sós ízét, ajkad nyomán billog volna bőrömön. Ha megérintenél, olvadt mázként csordulna rólam a kétely; (félhangon koldul így, aki remél) de feltételes módban, léggömbök a szavak hajszálvékony zsinegen, s nem kap utána senki, ha elengedem.Tovább…

Tudtad, hogy ez is egy folyó? Kérdezted, és én nem válaszoltam, de éreztem, ahogy keresztülmegy rajtam, elhordja belőlem a könnyen mozdítható dolgokat, bizonytalan elhatározásokat, átmeneti érzéseket. Hamar megtalálta a legmélyebb medret, ami a mellkasom középpontjából vezet lefele, abból a pontból, ahol a betegséged előtt leggyakrabban értünk egymáshoz, és elképzeléseim szerintTovább…

mint ujjaid között a homok peregnek a percek s perceg szúként felfalva a pillanatokat míg véget nem ér egy falat kenyér csak kegyelem tettek nélküli önzés hogy álmod ne kísértse kimondatlan a „mea culpa” templomod hideg csendjét megzavarva a lépéskényszer nem szabadság a fal is túl közel hol minden kimondatlanTovább…

Hosszasan nézegette kezeit, úgy tűnt, mintha megvastagodtak volna ujjai. Az öregség, igen, ő lehet a felbujtó; azt mondják, minél idősebb az ember, annál bölcsebb (és annál csúnyább!, vágta rá azonnal); nem ízlett neki a sütemény, pedig látszólag kívánatos cukrászremeknek tűnt. Már a szépségben sem lehet bízni. Egy maszatos arcú kölyökTovább…

A reggeli eligazításon keresem vonalaid. Néhányan takarnak, csak sejteni tudlak. De vagy és ott állsz a sorban, közben azon gondolkodom, vajon ma, hogy viseled a hajad. Azt szeretem amikor hátul fogod össze, és később az arcodra bomlik. A pulóvered most is fekete és bő, a nadrágod egyszerű farmer, olyan semmilyen.Tovább…

Kert a holdon Országod apró kert a holdon, Ahol ezer zseblámpa nyílik, Reggel ha kihajolsz láthatod, hamuval öntöz a szerelem. Tavaid pislogó pacákat Ejt halak büszke szárnyain, Az est vadász, csillagokra les Tejködbe öltözött hegyeken. Határod mély, s kitalálhatod Hol van, ha morzsát szórsz az égre, Várod és hinni semTovább…

nem hittem volna hogy továbbtolja valaki a mutatót kéken állt a víz a gáz még a villany is, és én is. először játéknak hittem beugrottak a klisék végül is a kék nem önmagában él nem kell megijedni valami csak átszínezi hiszen a kék előnye hogy más szín által él. deTovább…

kollázs Tandori Dezső Főmű c. kötetéből   csak végigvonul a városon valami a szájnedvesítés visszatér a posztmodern elé vagy mögé vagyunk mint üveg Bourbon mit se tanulunk mit se feledünk se nyerés se nyerítés se vesztés nem lett ezért abbahagytam a lóversenyzés csak úgy elhagyott csak ülepem ül itt eTovább…

(kollázs Tandori Dezső verseiből) a fel-nem-vevő gép sem én vagyok de hát épp ez a költő roppant szabadsága ezért a háztömböt nem is kerülöm meg nem megyek be a postahivatalba egy sose-volt-nagy levélnyi hatvanfilléres bélyegért szép piros autóbusz van rajta piros mezőben a sarkon ahol nem fordulok be van egyTovább…

Nézd, itt már nem fáj semmi, nincsenek napok, hetek, repül a lelkem, ennyi, nem vagyok bűnös, beteg. Nézd, itt már nem fáj semmi, örök a nyár, szaladok, milyen könnyű itt élni, ne hívj vissza, maradok. Nézd, itt már nem fáj semmi, vigyázok rád, jól tudod, pénzért nem lehet venni semTovább…