Hosszasan nézegette kezeit, úgy tűnt, mintha megvastagodtak volna ujjai. Az öregség, igen, ő lehet a felbujtó; azt mondják, minél idősebb az ember, annál bölcsebb (és annál csúnyább!, vágta rá azonnal); nem ízlett neki a sütemény, pedig látszólag kívánatos cukrászremeknek tűnt. Már a szépségben sem lehet bízni. Egy maszatos arcú kölyökTovább…

A reggeli eligazításon keresem vonalaid. Néhányan takarnak, csak sejteni tudlak. De vagy és ott állsz a sorban, közben azon gondolkodom, vajon ma, hogy viseled a hajad. Azt szeretem amikor hátul fogod össze, és később az arcodra bomlik. A pulóvered most is fekete és bő, a nadrágod egyszerű farmer, olyan semmilyen.Tovább…

Kert a holdon Országod apró kert a holdon, Ahol ezer zseblámpa nyílik, Reggel ha kihajolsz láthatod, hamuval öntöz a szerelem. Tavaid pislogó pacákat Ejt halak büszke szárnyain, Az est vadász, csillagokra les Tejködbe öltözött hegyeken. Határod mély, s kitalálhatod Hol van, ha morzsát szórsz az égre, Várod és hinni semTovább…

nem hittem volna hogy továbbtolja valaki a mutatót kéken állt a víz a gáz még a villany is, és én is. először játéknak hittem beugrottak a klisék végül is a kék nem önmagában él nem kell megijedni valami csak átszínezi hiszen a kék előnye hogy más szín által él. deTovább…

kollázs Tandori Dezső Főmű c. kötetéből   csak végigvonul a városon valami a szájnedvesítés visszatér a posztmodern elé vagy mögé vagyunk mint üveg Bourbon mit se tanulunk mit se feledünk se nyerés se nyerítés se vesztés nem lett ezért abbahagytam a lóversenyzés csak úgy elhagyott csak ülepem ül itt eTovább…

(kollázs Tandori Dezső verseiből) a fel-nem-vevő gép sem én vagyok de hát épp ez a költő roppant szabadsága ezért a háztömböt nem is kerülöm meg nem megyek be a postahivatalba egy sose-volt-nagy levélnyi hatvanfilléres bélyegért szép piros autóbusz van rajta piros mezőben a sarkon ahol nem fordulok be van egyTovább…

Nézd, itt már nem fáj semmi, nincsenek napok, hetek, repül a lelkem, ennyi, nem vagyok bűnös, beteg. Nézd, itt már nem fáj semmi, örök a nyár, szaladok, milyen könnyű itt élni, ne hívj vissza, maradok. Nézd, itt már nem fáj semmi, vigyázok rád, jól tudod, pénzért nem lehet venni semTovább…

Ma este nem tudok áhítatos lenni És minden megszokott imámtól félek És nehéz ma bármiért hálásnak lenni Csak kimondatlan reménnyel kérek. Bevallom most neked minden gyávaságom Hadd lásd Uram, milyen gyerek vagyok És a türelmes csendben egyre jelet várok Hogy megsajnáltál, és kegyelmet kapok. Eddig unott léptekkel jöttél mögöttem, Most csendben bámulsz,Tovább…

Nem mindegy Milyen csendbe milyen zaj szitál? Egy tekintet hova ráncigál? Meddig jó még ez a testkabát? Hogy indulunk, mi van odaát? Mi lehet mi jobbá alakít? Tudunk-e már erről valamit? Ránk illenek-e a vágyaink? Szétfújhatják-e az álmaink? Jól látjuk-e azt, hogy kik vagyunk? Megbecsüljük-e mindig magunk? Méreg vagy gyógyírTovább…

a tömeg szélén álltam amikor föltűnt előtte szétnyíló emberfal közeledett felém rám emelve tekintetét a falon hosszú sorban mosdókagylók megállt pár lépésnyire hirtelen a márványpadlóra feküdt bíborszínű ruhája szétterült arcát oldalra szorítva nézett tükörképe szembe feküdtem vele kétszer átfordult figyelte mit teszek a tükörkép tehetetlen követtem őt mosolygott de ezTovább…