feltámadás hite nélkül bolyongok a temetőben Anyám hajtincsét rejti sírja kevéske fény térdepel előtte * Anyám almáspitéje olyan könnyű volt majdnem elröpült csak a vékony por- cukorhó tartotta tányérunkon * madarak árnyéka suhan át a tömény csenden olyan árvák és némák akár a táj * mint nyűtt lombot a szélTovább…

napok hetek hónapok rezdülései VIII. madarak lehunyt szeme dajkálja a sötétséget mintha belőlem szivárogna elkoptatott kis neszek lassítják álmom izgatottan verdes a függöny szárnya vágyaink fogadója ez a szoba szép kilátásra néz az ablaka holdfény borotválja az utcát a csend kézenfog hozzám vezet nyelved a számban kezed pont ott aholTovább…

elfelejtett szavak neszeznek a vattás égből néma esőcseppek hullnak az éjszaka nedvesen gőzöl a vízszintesen elgyengült mezőn elsodródom az évek deltájából elvándorolok a látszatokból és az emlékek forgószeléről dalolok a szétmálló éjben hová lett a hajó a sóvárgás taváról hová a gyermekkor kenyérillata a kéz ami dagasztotta a hang amitTovább…

elfáradtak a birtokos esetben fogalmazott történetek az időt kikezdték a hiányjelek változásokról sziszegett a szél amik sosem következtek be a nap koordinátavonalakat húzott a kert füvére hirtelen megöregedtek a partner nélkül maradt meggyfák a tánciskolában álmunkban közeledtünk egymás felé és a másik tudta nélkül a vég ellen kibúvót kerestünk: még-Tovább…

ma elfelejtem a gyenge hasonlatokat és a vasútállomást, ahol addig lengettem utánad a sálam, amíg elnyelt a messzeség. holnap éjjel közös álmaink szűk tere az égre tárul. melléd bújnak az emlékek a langyos ágyba. örökké, súgják füledbe. reggelre a szó csupán puszta hallucináció. és mielőtt az utca megtelik járókelőkkel, tudniTovább…

ne azt kívánd, hogy örök maradj. inkább a gyengék őre legyél, és gyengéd akkor is, ha ez mégoly vakmerő dolog, mert a szelíd ember védtelen. sosem szakad meg érted mások szíve, akár a túlfeszített íj húrja. a szabadságról is annyit tudsz csupán: szárnyalás közben jelentéktelenné válnak a földi részletek. deTovább…

Hajnalban harmatban lépdel az én tündérléptű szép Anyám Lába nyomát mielőtt újra felágaskodnának sóhajtva őrzik alázattal meghajló füvek Én még éjnyállal a számban visszaszenderülök belészelídülök a langyos ágyba az istentiszteletre készülődés hangulatába Ma Úrvacsora is lesz szól felém halkan de már sietve viszik léptei Én látom ahogy átszellemült arccal aTovább…

küszöböm alatt bekúszott a Ma és jelentette semmi rendkívüli nem várható úgy érkeztél mint üres tehervonat ami választ nem várva csattogta mit csinálsz hogy vagy tested kerítése mögül bámultál rám vendégszerető ölembe vágytál de beleköhögtél szavalatomba lettél volna elégedett legalább annyira mint a kalauznak átadott érvényes vonatjegy fájtak a sejtjeimbeTovább…

jótállsz magadért. évek fölött levitálsz, kivárod az Isten kézjegyével megjelölt időt, amikor neked szegezik a kérdést: boldog voltál a földön? s te azt válaszolod: igen, az voltam, mert megadatott, hogy szerettem. aztán egy nap minden hely, ahol jártál megfeledkezik rólad. a következő hajnal ugyanúgy aranylándzsával halászik a Tóban, sötétségpaplan rejtiTovább…

neved várakozás ittléted boldogság távolmaradásod bűnbánat bárcsak benned lennék húros hangszer siráma cipődbe tévedt piciny kavics miattam sántikálj hogy rám gondolj addig is a vágy kimondása még nem a gyengeség jele nem tudom attól félek jobban hogy itt maradsz vagy attól hogy elmész * a tenger nyelvét beszéled gondolataid fölöttTovább…