őrizz meg bennünket Uram jópofa jóakaróinktól akik a hecc kedvéért bármikor hajlandók elgáncsolásunkra oltalmazz a sötétség ránk omló falától irigyeink elvetemültségétől nehogy megkezdhessék elveszejtésünk szánalmas művét védj meg minket az álszentektől a honfitársaikra veszettül haragvóktól nézd minként tolonganak a nemzet utolsó vacsorájára fordítsd el tőlünk a gonosz arcát ő nemTovább…

magam vagyok a független érzelem ám az én koromban az igazság azonos a várakozással még mindig el akarom kápráztatni a szabadságot ahogy a fiatalság bámulatba ejti a kényszerítő körülményeket ahogy az óceánt nem ismerő patak a végtelen vízbe vágyik átmeneti csodákra emlékezem magamban beszélek mint a színészóriások az üres nézőtérnekTovább…

Elherdált szavak folyóján kelünk át a bizonyosság túlpartjára Széthasadt nevetések vásznát fogjuk vitorlánkba Kővé vált könnyek sebzik bőrünket Hiába nevetnek kitartásunkon a múlt bűvészinasai Magunkkal viszünk egy marék földet hogy mindig velünk legyen Hazánk s ha elpilledünk fejünk alá tehessük párnának Megszeppent hulló almák gurulnak utánunk Felhők gyolcsába vadlúd biztatójátTovább…

nem zümmög a légy a holnap hálószobájában abbamarad az évek újrahasznosított papírzörgése az asszony hamarosan megkísérli átállítani életkorának napóráját rokonságát megtartja a tárgyakkal elfeledett fogalmakat szótároz erőt merít eljövendő napok csalárd ígéretéből körbeveszi a cáfolhatatlan hit hogy a szavakon túl is létezik lehajtott fejjel jár akár az idegenek élete csupánTovább…

feltámadás hite nélkül bolyongok a temetőben Anyám hajtincsét rejti sírja kevéske fény térdepel előtte * Anyám almáspitéje olyan könnyű volt majdnem elröpült csak a vékony por- cukorhó tartotta tányérunkon * madarak árnyéka suhan át a tömény csenden olyan árvák és némák akár a táj * mint nyűtt lombot a szélTovább…

napok hetek hónapok rezdülései VIII. madarak lehunyt szeme dajkálja a sötétséget mintha belőlem szivárogna elkoptatott kis neszek lassítják álmom izgatottan verdes a függöny szárnya vágyaink fogadója ez a szoba szép kilátásra néz az ablaka holdfény borotválja az utcát a csend kézenfog hozzám vezet nyelved a számban kezed pont ott aholTovább…

elfelejtett szavak neszeznek a vattás égből néma esőcseppek hullnak az éjszaka nedvesen gőzöl a vízszintesen elgyengült mezőn elsodródom az évek deltájából elvándorolok a látszatokból és az emlékek forgószeléről dalolok a szétmálló éjben hová lett a hajó a sóvárgás taváról hová a gyermekkor kenyérillata a kéz ami dagasztotta a hang amitTovább…

elfáradtak a birtokos esetben fogalmazott történetek az időt kikezdték a hiányjelek változásokról sziszegett a szél amik sosem következtek be a nap koordinátavonalakat húzott a kert füvére hirtelen megöregedtek a partner nélkül maradt meggyfák a tánciskolában álmunkban közeledtünk egymás felé és a másik tudta nélkül a vég ellen kibúvót kerestünk: még-Tovább…

ma elfelejtem a gyenge hasonlatokat és a vasútállomást, ahol addig lengettem utánad a sálam, amíg elnyelt a messzeség. holnap éjjel közös álmaink szűk tere az égre tárul. melléd bújnak az emlékek a langyos ágyba. örökké, súgják füledbe. reggelre a szó csupán puszta hallucináció. és mielőtt az utca megtelik járókelőkkel, tudniTovább…

ne azt kívánd, hogy örök maradj. inkább a gyengék őre legyél, és gyengéd akkor is, ha ez mégoly vakmerő dolog, mert a szelíd ember védtelen. sosem szakad meg érted mások szíve, akár a túlfeszített íj húrja. a szabadságról is annyit tudsz csupán: szárnyalás közben jelentéktelenné válnak a földi részletek. deTovább…