elfáradtak a birtokos esetben fogalmazott történetek az időt kikezdték a hiányjelek változásokról sziszegett a szél amik sosem következtek be a nap koordinátavonalakat húzott a kert füvére hirtelen megöregedtek a partner nélkül maradt meggyfák a tánciskolában álmunkban közeledtünk egymás felé és a másik tudta nélkül a vég ellen kibúvót kerestünk: még-Tovább…

ma elfelejtem a gyenge hasonlatokat és a vasútállomást, ahol addig lengettem utánad a sálam, amíg elnyelt a messzeség. holnap éjjel közös álmaink szűk tere az égre tárul. melléd bújnak az emlékek a langyos ágyba. örökké, súgják füledbe. reggelre a szó csupán puszta hallucináció. és mielőtt az utca megtelik járókelőkkel, tudniTovább…

ne azt kívánd, hogy örök maradj. inkább a gyengék őre legyél, és gyengéd akkor is, ha ez mégoly vakmerő dolog, mert a szelíd ember védtelen. sosem szakad meg érted mások szíve, akár a túlfeszített íj húrja. a szabadságról is annyit tudsz csupán: szárnyalás közben jelentéktelenné válnak a földi részletek. deTovább…

Hajnalban harmatban lépdel az én tündérléptű szép Anyám Lába nyomát mielőtt újra felágaskodnának sóhajtva őrzik alázattal meghajló füvek Én még éjnyállal a számban visszaszenderülök belészelídülök a langyos ágyba az istentiszteletre készülődés hangulatába Ma Úrvacsora is lesz szól felém halkan de már sietve viszik léptei Én látom ahogy átszellemült arccal aTovább…

küszöböm alatt bekúszott a Ma és jelentette semmi rendkívüli nem várható úgy érkeztél mint üres tehervonat ami választ nem várva csattogta mit csinálsz hogy vagy tested kerítése mögül bámultál rám vendégszerető ölembe vágytál de beleköhögtél szavalatomba lettél volna elégedett legalább annyira mint a kalauznak átadott érvényes vonatjegy fájtak a sejtjeimbeTovább…

jótállsz magadért. évek fölött levitálsz, kivárod az Isten kézjegyével megjelölt időt, amikor neked szegezik a kérdést: boldog voltál a földön? s te azt válaszolod: igen, az voltam, mert megadatott, hogy szerettem. aztán egy nap minden hely, ahol jártál megfeledkezik rólad. a következő hajnal ugyanúgy aranylándzsával halászik a Tóban, sötétségpaplan rejtiTovább…

neved várakozás ittléted boldogság távolmaradásod bűnbánat bárcsak benned lennék húros hangszer siráma cipődbe tévedt piciny kavics miattam sántikálj hogy rám gondolj addig is a vágy kimondása még nem a gyengeség jele nem tudom attól félek jobban hogy itt maradsz vagy attól hogy elmész * a tenger nyelvét beszéled gondolataid fölöttTovább…

hosszabbak a magányos éjszakák a legkegyetlenebb évszaknál a télnél ami úgy tűnik sosem akar elmúlni és oly sok embert magával ragad de nekünk akiket megkímélt most már ideje hogy ne csak élni próbáljunk hanem éljünk tiszta erőből szent akarattal tanuljuk meg a csönd zúgását fülünkben az igazak igazáról készüljünk felTovább…

amikor éjjel tűz és jég között önmagát szüli és emészti az álom megkergült levelek torlaszai alatt felriad a télre vackolódott bogár összeolvad a nagyon messze és a nagyon közel hiányos fogsorát villantja a szerelem csillagképe vészjóslóan elszabadul az életre halálra ereje az ember a fal felé fordul hogy magába lássonTovább…

átírom a halhatatlanságba ezt a kertet ahol mézszínű lombnyoszolyán részeg méhek hevernek és titkos találkák után reggelig remeg a kokárdavirág sziromajka rózsák elkésett bimbói gyors csókcsatákba fúlnak irigykedve berreg fölöttük a szitakötő-idő átírom a halhatatlanságba ezt a japán pillangóvirágot mert megszerette a magyar földet hálából minden éjjel átváltoztatja rózsaszínű szirmaitTovább…