– Negyed kenyér – suttogta boldogan és elmosolyodott –, köszönöm, Istenem. Még nem is száraz. És van itt sült hús is, alufóliában. Fokhagymás. Csodálatos ez a nap. Eszem, utána lemegyek a Dunához, megfürdök. Már szagom van. A nadrágomat is ki kell mosnom, meg az ingemet. Szépen süt a Nap, délutánraTovább…

Katkovics Rozália sokáig szöszmötölt a zárral, a kulcs sehogyan sem akarta elfordítani a zárnyelvet, míg többszöri próbálkozás után hangos kattanással mégis megadta magát. A plébánia hűvös levegője jól esett az öregasszonynak, a hosszú tél után rögtön a nyár zuhant az emberek nyakába, harminc fokkal, porral, égető napsütéssel. – Feje tetejéreTovább…

Olasz tésztát készített (fontosak az emlékek), kifőzte a spagettit, elkészítette a darálthúsból a paradicsomos alapot, füstölt szalonnát kockázott fel és sovány sonkát, olajban megpirította, megpárolta az apró kínai gombafejeket. Rétegesen rakta be a tepsibe, gondosan eligazgatva a renitensen tekergőző spagettiszálakat. Legyen minden tökéletes. Vastagon megszórta a tetejét reszelt sajttal, betoltaTovább…

Mindenki oly bölcs és megfontolt, nekem nincs megfelelési kényszerem, titokzatos az éj, vigyorog a Hold – csak furcsa késztetések és érthetetlen indíttatások hevenyésznek a mérlegen. Ami élő, mindent felfal, ami mozdulatlan, már holt – élet híján minden mondat alaktalan és helytelen. *Első közlés

Ülök egy kikövezett parkban, egy gazdátlanul kopott padon, lábam alatt közbeszerzett kavics csikorog, közmunkások kapirgálnak unottan, kivágott, egészséges fák csonkjai mellett bólogatnak némán a régi villanyoszlopok. Elgondolkodom múló életen, jajgathatnék, hogy lassan jön a halál, és már semmi dolgom, mondhatnám, nem én bajom a történelem, s nem siránkozom minden botorságonTovább…

Egy férfit ki kell elégíteni, ez a nő dolga, élvezni sem kell, de kötelesség, mert a férfi nem működik másképpen, legyen tele a hasa, legyen üres a zacskója, intette anyja. Nem szólt semmit, nem akarta megbántani. Huszonnyolc évesen talán tudja már, hogy mit kell tenni. Tanult nő, okos, csinos, deTovább…

Piszkos és éles kések voltak az asztalon. Piszkosul élesek, a segéd nem mosta még el őket. A segéd az asztal alatt feküdt, vöröslött a vértől és a rémülettől, pedig egyetlen karcolás sem esett rajta, de remegett minden porcikája, akár a zselatin az epertorta tetején, amint körülölelte a kövér, egészséges eperszemeket.Tovább…

Téli üzemmódban vagyok, akár a hókotrók a hangárok sötétjében, a tél is téli üzemmódban van, hóeséssel, jégvirággal, én pedig Minthaország minthapolgáraként csúszkálok, botladozom, hallgatom a magyarázatokat, elhiszem, hogy nyáron nem lesz hó, legfeljebb piros, vagy ki tudja, milyen színű, én is a tavaszt várom. „Vízkereszt, vagy amit akartok”, farsang idejénTovább…

Krivacsitz bácsin mérhetetlen fáradtság vett erőt. Belefáradtság, amely öreg csontjaiba hatolt, bár kételkedett kissé, mert nem is fizikai volt ez a fáradtság, hanem mintha bordái közül somfordált volna elő, mintha lassúbbak, kedvetlenebbek lettek volna gondolatai. Keresni kezdte okát, mert azt nem akarta elfogadni, hogy a vénség ily módon űz belőleTovább…

Az öregedő férfiak „diszkrét bája” a pénz, Komoródi Alajos is sokkal jobban mutatna egy fekete hármas BMW-ben, mint a harminckét éves szürke papír Jaguárban, sokkal kisebbnek látszódna sörhasa, nagyobbnak a farka, s ahogyan lobogtatná a szél – még ki nem hullott – néhány szál haját, azt Alain Delon is megirigyelhetné;Tovább…